|
Szemlélődő domonkos nővérek 1996 óta öt magyar szemlélődő domonkos nővér él Németország északi részén, Lage-Rieste-ben, a "Megfeszített Megváltóról" nevezett kolostorban (pontos cím: Dominikanerinnenkloster "Zum gekreuzigten Erlöser" Kommende Lage 6. 49597 Rieste - Deutschland. 1997 óta Szent Margit ünnepére (január 18.) esnek a beöltözések és fogadalomtételek. Feszty Masának van egy ismert képe, amely Margitot a szigeten ábrázolja töviskoronával a kezében: nem lebegő szentként, hanem olyan emberként, aki két lábbal a földön áll, akinek hallatlan realitásérzéke van. Korának nyomorai (tatárjárás, országot sebző belső viszályok, családi ellenségeskedések) nem hagyták hidegen. Margit megértette és élte a szemlélődők másokért szentelt életét. A kontemplatív szerzeteseknek ugyanis - amint egy dominikánus szerzetes megfogalmazta - nem maguk körül kell körözniük, hanem a világ körül. "Minél kontemplatívabb egy ember, annál fontosabb neki a világ. A másik ember, a világ a maga veszélyeivel: ez a magja a szemlélődésnek..." Az emberek gyakran felteszik a kérdést a szemlélődő szerzetesrendek tagjainak: mit is tesznek valójában. A válasz egyszerű: vannak, élnek - Isten előtt, mindenkiért. Szent Domonkos az albigens háború idején (1208) fontosnak tartotta, hogy a röviddel azelőtt megalapított (1206) női közösség "puszta létezése" a kiengesztelődés élő jele legyen. Ilyen jel volt Szent Margit is kora történéseiben, és jel volt szentté avatása is 1943-ban, a II. világháború zűrzavarában. A dominikánus nővérek ugyancsak példaként tekintenek Pierre Clavierie algériai domonkos püspökre, aki 1996 augusztus 1-jén a véres zavargások idején gyilkosság áldozata lett. Két hónappal halála előtt mondta egy prédikációjában: "Amióta az algériai dráma kezdetét vette, gyakran megkérdezték tőlünk: »Miért maradtok itt?« Nekünk egyáltalán nincs hatalmunk, de itt vagyunk, mint egy beteg barát ágyánál, hallgatva, mialatt a kezét tartjuk vagy a homlokát töröljük... Jézus miatt maradunk, mert ő itt szenved..." A nővérek vallják: a mai világban is elengedhetetlenül fontos ez a "puszta létezés". Amíg domonkos testvérek és apostolkodó nővérek a világban hirdetik az Evangéliumot, addig ők a szemlélődés és a másokért való imádság rejtett módján vesznek részt a domonkos küldetésben. A szentmise, zsolozsma hét alkalommal, elmélkedési idők, olvasás, stúdium, rózsafüzér, rekreáció (közös beszélgetés, felüdülés), munka a házban és a kertben, ezernyi lehetőséget tartogat a tudatos, élő kapcsolat kialakítására Jézussal. Az embereknek lehetőségük van arra, hogy velük imádkozzanak, problémáikat lelki beszélgetés keretében megosszák velük. Jelenleg tizennégyen élnek a németországi közösségben: kilenc német és öt magyar nővér, utóbbiak közül kettő már letette örökfogadalmát. Murányi Nikolett
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|