A "nagy Takács" példája

Takács József emlékének

Egyik kollégája a Hittudományi Akadémián nem kis szarkazmussal csak így emlegette: "a nagy Takács". Ugyanis társaságban szerette vinni a szót. Mindenhez hozzászólt. Mindenről volt véleménye. Igaz, sokszor lesújtó. Mindent jobban tudott, mint más. Az esetek legtöbbjében igaza is volt.

Ezt a modort az iskolából hozta, ahol mindig első volt. Az egri ciszter gimnáziumban volt tanára László Vince, aki évtizedek múltán is csak lelkesedve szólt növendéke kiválóságáról. Rómában pedig a Gregoriana Egyetem több ezer különböző nemzetiségű hallgatója közül aranyérmes első volt. Az egyetemi rendben levő vitákban félelmetes előadó vagy támadó volt. Tanulmányai mellett a keleti nyelveket is megtanulta, úgy, hogy például óperzsául olvasta Zarathusztrát. Híre növendék korában eljutott a Vatikánba.

Rómából hazajövet a papnevelés munkájába állítják, de nevelési elvei miatt hamarosan kis hegyvidéki plébániára kerül. Gondolkodás nélkül ment! Magas feszültségű tudásával egészen beleéli magát a világvárosi egyetem után a falusi életbe.

XII. Piusz pápa 1946-ban a nála járó Mindszenty bíborostól érdeklődik Takács felől. Ő nem tud információt adni róla. Majdnem így járt Czapik érsek is 1948-ban. Ez késztette a főpásztort, hogy előbb Törökszentmiklósra helyezze, majd 1950-ben útját egyengesse a Pázmány Egyetemre Schütz Antal utódául.

Mély benyomásokat hagyott hallgatóiban világos magyarázataival és széles körű tájékozottságával. Ünnepelt előadó volt országszerte, amikor a személyi kultusz légkörében fogant rendelkezések értelmében megválni kényszerült egyetemi katedrájától és főpásztorának irányítására ismét egy valóban Isten háta mögötti kis hegyi faluba ment lelkipásztornak.

És lelkesen, kedve-szegés nélkül áll be az egyszerű falusi nép lelkipásztori irányításába az, aki bármelyik világegyetem katedrájának várományosa lehetett volna. (Meg is hívták.) Huszonöt évi lelkipásztorsága alatt vitatható szempontok miatt - egyik faluból a másikba kellett mennie, míg az ötödik helyén, Adácson érte a váratlanul rátörő betegség. Közben lezajlik a világegyház nagy eseménye, a II. vatikáni zsinat és a magyar katolikus szellemiség nagy alkotása, az új magyar Biblia fordítása. Bár mindkettőben megállta volna a helyét, sőt hasznos szolgálatot is tehetett volna Isten adta elmeélével és tudásával, de mindenekfölötti hitével az egyházban, ő vidéken elfeledve a kisszerű emberek mindennapi problémáiba temetkezik el - sokszor a kelleténél is nagyobb hévvel és odaadással. (Érdekes, hogy mások ismerték adottságait. Egyszer például héber szövegek és lexikonok közé feledkezve találtam. Egy héber-magyar kiadvány lektorálására kérték fel. Adtak neki harminc napot, de azt mondta, úgy elragadta a feladat érdekessége, hogy pár nap alatt végzett vele.)

Mindezt nem Takács dicséretére kellett elmondanom, de szellemi nagyságának ábrázolására. Amit viszont dicséretére kell elmondani az az, hogy ekkora ésszel és tanultsággal gondolkodás és vita nélkül ment egyik helyről a másikra. Nem dramatizálta sérelmeit, ha nehezére is estek a dolgok. Az egyházkormányzatnak sokszor megmagyarázhatatlan rendelkezéseire tudott ráfigyelni. Mint a latin mondja: ob-audire. Engedelmeskedni.

Ebben mutatott példát nemzedékének. Úgy látszik ezt érezte prófétai küldetésének. Hiszen az egyházban jelentkező problémák - külföldön és itthon egyaránt - ebben összpontosulnak: tudunk-e engedelmeskedni. Vélemények, felfogások, elképzelések, értelmezések lehetnek különbözők, de egyház csak egy van. Ami ezt összetartja, az a tisztán hitből való engedelmeskedés. És Takács ezt tanulta Urától, Jézus Krisztustól. Olvasta Szent Pál himnuszát, hogy Jézus Krisztus "Istennel való egyenlőségét nem tartotta olyan dolognak, amihez föltétlenül ragaszkodjék... megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig". (Fil 2,6) És a Zsidóknak írt levélben is olvasta: "Annak ellenére, hogy Isten Fia volt, a szenvedésből tanulta meg az engedelmességet." (5,8) Megfigyelte, hogy Jézus egész élete az engedelmesség jegyében zajlott le. Hisz olyan törvényeknek lett alattvalója (Gal 4,4), amik neki semmi lelki többletet nem adtak. És olyan embereknek fogadott szót, akik lélekben és kegyelemben lényegesen alatta maradtak - még ha az a Boldogságos Szűz Mária vagy Szent József volt is.

Jézus az engedelmességnek megváltó erőt adott. Minden idők egyháza elsősorban nem azzal fogja a kor problémáira a megváltó erőket kiárasztani, hogy hogyan értelmezi a Szentírást. Még azzal sem, hogy hogyan tud átélten imádkozni vagy nagy célokért, illetve a felebarátért önemésztő áldozatokat hozni. Ez mind nagyon jó és szükséges, de mindeneknek a lelke a szeretet, mely mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet nem szűnik meg sohasem." (1Kor 13,7)

Ezt tanulta Jézustól, és életprogrammá tette. Heves vitákban szokta mondani:

- Nekem a tisztelettel volt bajom. Az engedelmességgel sohasem.

Halálában érik be az ember. Ahogy meghal, az jellemző rá. Takács mikor rosszul lett, nem akart orvoshoz menni. "Itt is meghalhat az ember" - mondta. Végül is érseke parancsolt rá. Mikor közölték vele, kérdezte:

- Írás van?

- Van - felelték.

- Akkor megyek - válaszolta.

De bizalmasának odasúgta:

- Időmorzsolás ez csupán.

És ment. Az orvosoknak és ápolószemélyzetnek szót fogadott ő, aki életmódjába nem engedett beleszólást senkinek sem. Panaszszó nélkül viselte a halálos beteg kiszolgáltatottságát. Itt is engedelmeskedett.

Takács Józsefnek ez a nagy tette: oda is jó szívvel menni, ahová magától nem ment volna; igaza tudatában is vállalni feladatokat, amik nem neki valók: és az áldozatok érthetetlenségében egy magasabb rendű értelmet látni. Pappá szentelésével legmagasabb karrierjét érte el. Olyan pap volt, aki nemcsak áldozott, de áldozattá lett. Az engedelmesség áldozatává. És ezzel többet tett, mintha ragyogó üstökösként futotta volna be egyházunk egét. És ő hitte, hogy az engedelmesség áldozatában megváltó erők vannak.

Belon Gellért

(A fenti írást lapunk 1982. május 9-ei számából idézzük.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu