A gyűlölet mártírjai?

Első látásra-hallásra nehéz elhinni, hogy manapság már a hírekben is káromkodnak. Márpedig így van. Mert mi más volna, amikor az öngyilkos merénylőket mártírként, ügyük vértanúiként emlegetik a híradások?

Testükre robbanószerkezetet erősítve vetik magukat a zsúfolt autóbuszok elé, vagy a hatalmukba kerített repülőgéppel épületeket és emberek ezreit pusztítják el. Valóban ők volnának korunk vértanúi? Nem olyan gyilkosokról kellene beszélnünk inkább, akik még magukat sem kímélik?

A mártír, a vértanú a keresztény - de mondhatnánk: a józan emberi - gondolkodás számára olyan embert jelent, aki kész akár az életét is áldozni egy szent ügyért: embertársáért, a hazáért, az egyházért, az Istenért. Tizenhárom tábornok jut eszembe hirtelen, aztán Szent István diakónus, aztán mondjuk Goretti Mária,Maximilian Kolbe és Apor Vilmos. És sokan mások. Legfrissebben pedig az a harminchárom katolikus misszionárius, akiket az elmúlt, 2001. év során gyilkoltak meg a világ különböző tájain - akikről a Fides missziós hírügynökség beszámolójában olvastam a minap.

Ők valóban mártírok voltak. A tábornokok becsületes harcban - katonaként, katonával, szemtől szembe - küzdöttek; a diakónus nem tagadta meg a hitét; a fiatal lány a tisztaságát védelmezte; a pap maga ment a halálba embertársa helyett; a püspök az élete árán is mentette a fenyegetetteket; a misszionáriusok a végsőkig készek voltak a megváltás örömhírének, a szeretet evangéliumának hirdetésére. Ha valaki egy sorba állítja őket az önkíméletlen gyilkosokkal, akkor káromkodik: meggyaláz egy szent fogalmat. Vagy félre akar vezetni.

Hitük mártírjaiként próbál láttatni olyan embereket, akik valójában mások önző céljainak elvakult eszközeiként cselekszenek. Vallásháborúként igyekszik feltüntetni hatalmi harcokat. Mindez tudatos hazugság. A mások és a saját életük semmibevételére fanatizálni embereket - ördögi manipuláció. Mindezt szent fogalmakkal összemosni - szellemi kútmérgezés, valódi istenkáromlás.

A vértanúk ugyanis tudatosan vállalják azt, ami elkerülhetetlen. Az élet megbecsülése vezérli őket, amikor készek még a saját életük feláldozására is.

Vértanúvá lenni - Krisztus példája szerint - a szeretet legfelső foka. A gyűlöletnek nincsenek mártírjai: legfeljebb öntudatlan öngyilkos áldozatai. Aki ezt nem látja, az vak. Aki ezt tagadja, az bűnrészes.

Kipke Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu