Egy régen várt megegyezés

Az ökumenikus esketési szertartások rendjéről

Az Új Ember december elején közölt beszámolót az ökumenikus esketési szertartások rendjére vonatkozó megállapodás aláírásáról. A régóta várt dokumentumot a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa által alakított közös bizottság dolgozta ki. Jelentőségéről Veres András püspökkari titkár és Zászkaliczky Péter evangélikus lelkész nyilatkozott lapunknak.

Veres András püspök:

- Fontosnak tartom leszögezni, hogy katolikus szempontból a házasságkötés jogi előfeltételeire és következményeire vonatkozó kitételek a megállapodás aláírása után sem változtak. E megállapodás elsősorban a szertartás szövegére vonatkozik, illetve az a célja, hogy tisztázza az elmúlt években kialakult rendezetlen helyzetet. Amikor két felekezet lelkipásztora vett részt egy házasságkötési szertartáson, meglehetősen esetleges volt a liturgia menete. Megállapodásunk szerint, amennyiben a házasságkötés katolikus templomban történik, akkor minden a katolikus szertartás menetét követi, melynek bizonyos pontjain - melyet a megállapodás szövege pontosan meghatároz - a másik felekezet képviselője Szentírást olvashat, prédikálhat, illetve áldást adhat. Amennyiben a házasság a társegyház templomában köttetik, a katolikus félnek fölmentést kell kérnie a kánoni forma alól, melynek feltételei változatlanok maradtak. A szertartás a protestáns egyház rendje szerint történik, úgy, hogy a megállapodásban rögzített részeknél a katolikus lelkipásztor kapcsolódik be áldással, prédikációval, a Szentírás olvasásával.

A püspöki konferencia és a két társegyház által elfogadott megállapodás igazi értéke tehát, hogy a korábbi bizonytalanságokat felszámolva egységes szertartásrendet rögzített.

Zászkaliczky Péter, a Deák téri evangélikus egyházközség gyülekezeti lelkésze:

- Létezett egy lassan már tíz éve kialakított szertartásrend, amelyhez a végső jóváhagyás hiányzott. Ezt a rendet - ha jól tudom - elfogadták a magyar katolikus egyház illetékesei is, de a római jóváhagyás még nem volt meg. Ezt a rendet gyakoroltuk, még ha nem is volt hivatalos. Tavaly például egy nógrádi faluban, katolikus templomban eskettem egy vegyes párt az ott lévő pap közreműködésével, aki előzőleg a váci püspök jóváhagyását kérte. Éppen tíz éve a Deák téri evangélikus templomban pedig Jelenits István közreműködésével végeztük a szertartást, melyhez akkor neki is engedélyt kellett kérnie.

Végtelenül örülök, hogy a megegyezés létrejött. Gyakorló lelkészként sokszor tanúja voltam, milyen áldatlan helyzetek alakultak ki, amikor egy vegyes házasság megkötésekor mindkét fél egyháza iránt elkötelezett volt. Gyakran komoly családi feszültségek keletkeztek, sokszor lelkiismereti konfliktushelyzet adódott abból, hogy melyik templomba menjenek, főleg hagyományőrző falvakban. Sokszor a kezdődő kapcsolat bukott bele a megegyezés hiányába. Öröm tehát, hogy ez a nehézség megoldódott, csak az a fájdalom, hogy ilyen későn.

Egyik egyháznak sincs különösebb elvi fenntartása a másik esketési rendjével kapcsolatban. Most ezt a legmagasabb szinten is elfogadták. A megállapodás fölszabadít mindenkit attól a lelkiismereti tehertől, hogy olyat kell tennie, ami szabálytalan. Mindkét házasulandó megkaphatja a saját egyháza szerinti áldást.

Nyitott kérdés azért maradt. A katolikus egyház továbbra is ragaszkodik egy olyan nyilatkozattételhez, mely szerint ha katolikus templomban történik az esküvő, akkor a gyermekek - nemüktől függetlenül - katolikusok lesznek. Korábban ezt a nyilatkozatot mindkét féllel aláíratták. A helyzet annyit változott, hogy a nyilatkozatot csak a katolikus féllel íratják alá, de a másik félnek ezt tudomásul kell vennie.

A kölcsönösség és a viszonosság hiánya ebben a tekintetben egyházaink között még megmaradt. Örülnék, ha egyszer ebben is azonos lenne a gyakorlat.

Pallós Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu