I. Bartolomaiosz pátriárka

Az ember a legfontosabb

Ami életünk, és az egész emberiség számára a legfontosabb, az nem egy tárgy, sem egy emberi alkotás, egy program, vagy egy kivételes eszme, melynek mindent alá kéne rendelni. A legfontosabb mindezeken túl maga az ember, és az emberek között is Krisztus személye.

Amennyiben igaz, amit a világegyetemmel foglalkozó tudósok állítanak, és a keresztények által normaként tisztelt könyv, a Szentírás is megerősít, hogy a világmindenség az emberre irányul, akkor a legfontosabb valóban az, hogy felfedezzük, miben áll az emberi személy, saját személyünk, akiért, és akinek a szolgálatára Isten kegyelemből az egész világegyetemet megteremtette. Ezzel párhuzamosan és még szembetűnőbben felfedezzük annak a csodálatos Alkotónak a személyét, aki megteremtett bennünket, és a világegyetemet miértünk.

Minthogy azonban e nagy jelentőségű mű nem lehetett és nem lehet kizárólagosan az emberi erők munkájának eredménye, sem pedig célja, az Alkotónak úgy tetszett, hogy megtestesüljön és közöttünk éljen, mint tökéletes ember; Krisztus személyében egyesítve Isten és az ember tökéletességét.

Következésképpen ahhoz, hogy meg tudjuk ismerni az embert, önmagunkat és az Isten személyét is, élve azzal a hivatásunkkal, amelyet kegyelemből tőle kaptunk, hogy hasonlítsunk hozzá, elegendő megismernünk Krisztus személyét. Ez kétségtelenül a legfontosabb dolog minden ember számára.

Minden Krisztusban áll fenn. Betölt mindent, és minden betölti. Ő az út, az igazság és az élet, az öröm és a béke, a kiengesztelődés és a szeretet, az örökkévalóság és a halálon aratott győzelem.

Ebből adódóan mindazok, akik nem fogadják el Krisztus személyének kivételes mivoltát, és kiformálatlan lényüket a hiteles Krisztushoz hasonlítják, az igazi minta eltorzított képét szórják szerte a világban. Gondos megkülönböztetésre van szükség, mivel minden egyes ikon, amelyet bárhol, Krisztus igazi ikonjaként mutatnak fel, minden olyan életmód, amelyet Krisztus hiteles életviteleként hirdetnek, vagy minden olyan tanítás, melyet Krisztus tanításaként adnak tovább, nem szükségszerűen Krisztustól való, és nem is őt mutatja be.

Itt lép be mindenkinek a személyes felelőssége arra vonatkozóan, hogy mit választ: Krisztust, az igazit, mint aki a lehető legtöbb értelmet adja életének, vagy bezárkózik önmagába, mintha a világ középpontja ő lenne.

Az önmagunkhoz való ragaszkodásnak ezer megnyilvánulása közül az egyik a bukott ember önközpontúságára kialakított ál-Krisztus kép. Kimondhatatlan annak az embernek a tévedése, aki egy hamis Krisztusra teszi fel életét. Csak a szív megtisztításával szabadulhat meg ettől a tévedéstől, mivel egyedül a tiszta-szívűek fogják meglátni Krisztus igazi személyét (Mt 5,8).

Mindnyájunknak azt kívánom, hogy megismerjük azt, aki életünk számára a legfontosabb: Krisztust és mindazok által, akik már megismerték őt és vele közösségben élnek azt kívánom még, hogy ismerjük meg önmagunkat, és hivatásunkat, amely arra szólít, hogy az isteni természet részesei legyünk. Amen.

(A cikket a Les défis de L´Eglise au XXI-e siecle
című könyvből vettük át

Fordította Papp Tamás)

Ami a legfontosabb a harmadik évezred egyháza számára

Az ezredfordulón több neves teológust és egyházi személyt megkérdeztek arról, hogy szerintük a III. évezred kezdetén melyik az a legfontosabb dolog, vagy mai szóval kihívás, amely az egyház előtt áll. A következő számokban közlünk néhányat a beérkezett válaszokból. Az ökumenikus imahét közeledtével a konstantinápolyi ortodox pátriárka gondolatát ismertetjük.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu