"Messze nem hittérítésről van szó!"

Ökumenikus szeretetotthon Dabason

"Tudja, azért választottunk egyházi intézményt, mert itt megbékélést, szeretetet, jóságot remélünk édesapánk/édesanyánk számára."

- Többségében ezekkel a szavakkal keresnek fel minket a rokonok - mondja Csoó Lászlóné, a dabas-gyóni Ökumenikus Otthon igazgatója -, ha már úgy alakult, hogy idős hozzátartozójuk elhelyezését csak ezen a módon tudják megoldani. Szeretnék őt biztonságban tudni. Mi pedig mindent megteszünk azért, hogy a sokszor súlyos beteg emberek számára ne csak testi, hanem lelki segítséget is adjunk. Nemcsak gyógyítjuk, hanem dédelgetjük, szeretgetjük is őket.

Csoó Lászlóné több mint harminc éve dolgozik az otthonban, melynek 1988 óta igazgatója. Az elmúlt tíz év tapasztalata alapján állítja, hogy Dabason, ahol három felekezet (katolikus, református, evangélikus) van jelen, az ökumené az idősek otthonának szellemiségéből indult ki. A jelenleg három és fél hektáron elterülő, tizennégy épületből álló intézmény jórészt a múlt század történelmi változásai okán lett azzá, ami: ökumenikus otthonná. A hajdani karmelita rendház 1950-től állami fenntartású egyházi otthon lett, ahol idős szerzetesnők ellátását biztosították. Az államosítás után csak a beutalási jog maradt az egyházé. 1985-re az egyházellenes intézkedések következményeként olyannyira lecsökkent az igény az idős szerzetesnők itteni elhelyezésére, hogy a dabasi otthon teljes mértékben az állam kezébe került, és az akkori Pest Megyei Tanácsé lett mint szociális otthon. Az addig itt lakó néhány nővért más egyházi intézménybe vitték. 1992-ben a karmeliták visszakapták tulajdonjogukat, de a kis létszámú rend nem tudta vállalni a szociális otthoni feladatok ellátását. Az intézmény üzemeltetésére a Római Katolikus Szeretetszolgálat vállalkozott, így 1992. január elsejétől az otthon egyházi intézmény lett. A későbbiekben a karmeliták a tulajdonjogot is átadták a szeretetszolgálatnak.

Az otthonban kialakuló ökumenikus szellem gyakorlati alapja az volt, hogy tíz évvel ezelőtt az egyház az ott lakó civil, idős emberekkel és dolgozókkal együtt kapta meg az intézményt. Csoó Lászlóné az akkori eseményekre emlékezve elmondja, hogy mind a munkatársaknak, mind a bentlakóknak lehetőségük volt intézményt váltani, de senki nem kívánt elmenni. Sok olyan ember maradt tehát itt, aki különféle felekezethez tartozott, vagy nem volt vallásos. A kérés azonban mindenkihez szólt, tolerálni kell az egyházi miliőt, szokásokat. Ami az ökumenét illeti, az átadás pillanatában az otthonban lakók közül a katolikusok voltak a legtöbben, de szép számban voltak reformátusok és evangélikusok is. Ezért az átadás utáni első évben ökumenikus kápolna létesült a dabasi otthonban, melyet a három felekezet lelkészeinek beleegyezésével alakítottak ki. A szembenéző oltár például református istentisztelet esetén Úr asztalává alakítható, lekerül róla a gyertya, a feszület. A mindennapi gyakorlat azt mutatja, hogy az otthon hívő lakói szívesen részt vesznek miséken, istentiszteleteken egyaránt. Az áldozást és az Úrvacsorát természetesen ki-ki a saját felekezetének megfelelő szertartáson végzi. A felekezetek közötti párbeszéd kiindulópontja lett ez a hely, de a katolikusok, reformátusok, evangélikusok közötti jó együttműködés jellemző az otthon tágabb környezetében is. A dabasi lelkészek rendszeresen látogatják az itt lakó idős embereket és az otthon szellemét magukkal viszik egyházközségeikbe. Bisztray László dabasi plébános is egyik motorja a közös törekvéseknek.

Mindezen felül az otthonban élő nem hívő emberekkel is úgy bánnak, hogy ne érezzék magukat megtűrt személynek, biztosítják számukra a segítő szeretet légkörét. "Fontos szempont nálunk az, hogy minden embert úgy fogadjunk el, amilyen. Dolgozóink felvételekor is főként ezt hangsúlyozzuk ki. Nálunk messze nem hittérítésről van szó, hanem inkább az emberi méltóság tiszteletéről. Amikor valakinek oda jut a sorsa, hogy szociális otthonba kerül, legyen az bármilyen szép környezetben, az illetőnek komoly lelki gyötrelmeken kell keresztülmennie. Az egyháziasság nálunk nemcsak abban áll, hogy lehetőséget biztosítunk a hétvégi szentmisére, hanem abban is, hogy mindenki számára biztosítunk olyan valakit (akár lelkészt, akár papot), akivel beszélgetve az idős, beteg emberek feldolgozhatják félelmeiket, életük e fontos szakaszában nem maradnak lelki kísérő nélkül" - mondja az igazgatónő. Talán ez a mindenki felé nyitott, szeretetteljes hozzáállás a keresztény felekezetek közötti párbeszédnek, az ökumenének is egyik fő szempontja: nem a másságot, hanem a közöset keressük egymásban.

Körössy László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu