Tartoztam ezzel Taizének

Az újkígyósi plébános fiatal korában, harminc évvel ezelőtt három paptársával elzarándokolt a franciaországi Taizébe, amely mindannyiukban maradandó élményeket hagyott. "Felejthetetlenül szép és meleg fogadtatásban részesültünk - mondta Szigeti Antal. - Mindig szerettem volna ezt viszonozni, és erre most nyílt alkalom."

Újkígyós azonban messze van Budapesttől, Békés megyében. Törte a fejét, mit tehetne. Egy ismerősének van egy üres lakása Pesten. Elég nagy, hogy szűkösen tizenöt embert ott elszállásoljanak, reggeliztessenek. Hozzáfogott a szervezéshez, fokról fokra bővült a "vállalkozás".

"Az érdem ezek után már nem is az enyém - mondta -, hanem Wenckheim Jeanne-Marie-é." A környék egykori birtokos családjának leszármazottja néhány éve, miután megözvegyült, hazaköltözött szülőfalujába, Dobozra, amelynek szintén Szigeti Antal a lelkipásztora. (Az elhunyt férj egyébként a nagy író, Dickens ükunokája volt, Christopher Dickens.) A Wenckheim családdal a plébánosnak jó a kapcsolata, Jeanne-Marie asszonnyal együtt szervezték meg Szabadkígyóson a világban szétszóródott család találkozóját.

A plébános tájékoztatta a grófnőt a taizéi találkozóval kapcsolatos tervéről, mire ő is felajánlotta e célra budapesti lakását. És lánya is a sajátját. Így végül három lakásban összesen nyolcvanöt személynek tudtak szállást adni. Egy negyedik lakás pedig a "hadtápnak" adott otthont.

A plébános kihirdette falvaiban, hogy mire készül, és kérte a híveket, hogy élelemmel járuljanak hozzá a vendéglátáshoz. A bőséges készleteket felszállították a fővárosba, és jöhettek a vendégek: többségében délvidéki magyarok, lengyelek és olaszok jutottak nekik. A fiatal zarándokokról való gondoskodást megérkezésük pillanatától a grófnő irányította, aki Dobozról két fiatal segítőt is magával hozott.

"Nagy élmény volt valamennyiünknek a találkozó - mondta Szigeti Antal plébános. Próbáltunk segíteni, ahogy tudtunk."

Mi Taizé titka? "Talán, hogy semmit nem követel, és mindent ad, amit csak tud - fogalmazta meg kérdésünkre a plébános. - Úgy fogadnak mindenkit, mintha régi, legjobb ismerősük lenne. Így mindenki viszi magával ezt az élményt, és keresni fogja az alkalmat, hogy valamikor, valahol, valakinek próbálja ezt a jóságot viszonozni. Mint most mi, harminc év után..."

Szerdahelyi

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu