Uj Ember

2002.01.13
LVIII. évf. 2. (2789.)

Segítünk,
hogy te is ott lehess!
Az Új Ember pályázata a torontói Katolikus Ifjúsági Világtalálkozóra.

Főoldal
Címlap
Urunk megkeresztelkedése
Újabb kéznyújtás Oroszországnak
Tervezik a Szentatya látogatását
Vízkereszt Rómában
Püspököket szentelt a pápa
A taizéi testvérek köszönete
A gyűlölet mártírjai?
Lelkiség
Élő víz fakad
A mi keresztségünk
ÉLET ÉS LITURGIA
A hét liturgiája
A év
Katolikus szemmel
A templomok tornya egyfelé mutat
Nagyon vigyáznának rá...
Rövid üzenetek a múltból
LELKI ISMERET
Lapszél
Névadás vagy keresztség?
Élő egyház
A "nagy Takács" példája
Takács József emlékének
Irgalmasok Pesten és Budán
Szemlélődő domonkos nővérek
Ünnepi ének
Medvigy Mihály halálára
Élő egyház
Hogyan segített a lengyel egyház a hadiállapot idején?
Prímási bizottságot is létrehoztak
Fórum
Melyik az érvényes keresztség?
Egy régen várt megegyezés
Az ökumenikus esketési szertartások rendjéről
"Messze nem hittérítésről van szó!"
Ökumenikus szeretetotthon Dabason
"Reformátusnak kereszteltek, katolikus lettem"
Ne azt keressük, ki honnan jött
Fórum
Spirituális "éhség" Európában
"Az Ige a hallgatás köntösében jár"
Tartoztam ezzel Taizének
Először Taizéről
Az archívumban kutatva találtuk az alábbi kis írást, amely 1954. március 7-én jelent meg az Új Emberben. Ez volt az első
Nagyobbat emelt testénél
Fórum
Az ember a legfontosabb
I. Bartolomaiosz pátriárka
Tankokkal taposták agyon a fegyvertelen embereket
Doni emlékmise a Mátyás-templomban
Dolgok elé
Fórum
Több mint kétharmados többség
Gyorsmérleg a népszámlálás egyházi vonatkozásairól
Közel öt és fél millió tanúságtevő
Összehasonlításul: Szlovákia
Ifjúság
Segítünk, hogy Te is ott lehess!
Pályázat! Pályázat! Pályázat! Pályázat! Pályázat!
Fiatalok az ökumené szolgálatában
Az Ökumenikus Ifjúsági Iroda programjai 2002-ben
Csönd-cserepek
Morzsabuli
avagy apró emlékek szilveszterről
Rejtvény
Tizennégy és tizennyolc év közöttieknek
Kultúra
Színnel szőtt írások
Dáma, király, ász
Egy öltözőasztalnál
A szarajevói csarsija
Fórum
Ismerjük meg jobban egymást
Keresztény egyházak az egység útján
Hősök, szentek, farkasok
Millenáris tárlatok
Mozaik
Krisztus keresztelése
Firenzei festő, XVI. század utolsó harmada. Krisztus keresztelése (Esztergom, Keresztény Múzeum)
A tél örömei...
Gyertyagyújtás országszerte
Bombariadó a pesti bazilikában
Avokádókörte
Egzotikus gyümölcsök

 

Ismerjük meg jobban egymást

Keresztény egyházak az egység útján

Az ökumenizmus egyik konkrét megnyilvánulása, hogy igyekszünk megismerni mindazokat az egyházakat, amelyek bekapcsolódtak az ökumenikus mozgalomba. A januári imaheteknek köszönhetően valamelyest már ismerjük egymást, de nem eléggé. Éppen ezért nem értjük, sőt idegenkedve nézzük protestáns testvéreink hitéleti szokásait. Nyilvánvaló, hogy nincs lehetőségünk a nem katolikus egyházak történetének, teológiájának, sajátos lelkiségének részletes megismerésére. Van viszont néhány olyan alapvető ismeret, amelyet feltétlenül tudnia kell annak, aki tájékozódni akar a katolikus egyházon kívüli keresztények körében.


A mozgalomban részt vevő egyházak mind elfogadják a keresztény hit alapvető igazságait (Szentháromság, Jézus Krisztus, megváltás, kegyelem). Elfogadják az első hét egyetemes zsinat döntéseit is, amelyek a Bibliából kiindulva, legtöbbször valamilyen eretnekséggel szemben, tételesen is megfogalmazták ezeket a legfontosabb hitigazságokat. A következőkben elsősorban az egyes egyházak (katolikus, protestáns, ortodox) néhány fontosabb sajátosságára szeretnék rámutatni. Be kell látnunk, hogy a második évezredben a kereszténységnek három, mind tanításában és lelkiségében, mind szervezetében elkülönült "családja" alakult ki.


Ha akarnánk, se tudnánk a kialakult különbözőségeket könnyen és gyorsan teljesen megszüntetni. A jellegzetes különbözőségeket érdemes szemügyre vennünk, hogy jobban megértsük egymást, és azért is, hogy azokból tanuljunk. A II. vatikáni zsinat mondja: "A katolikusok szíves örömest ismerjék el és értékeljék mindazokat az igazán keresztény javakat, amelyek a közös örökségből erednek, s különvált testvéreinknél megtalálhatók." (UR 4). A nem katolikusok megismerése saját identitásunk és értékeink felfedezésében is segít bennünket.


Szolovjev (+1900), a nagy orosz bölcselő és teológus szerint a három nagy apostol sajátos "karizmájával" lehetne legszemléletesebben jellemezni az egyes egyházakat. Péter apostol, az apostoli közösség vezetője volt, aki megalapozta, szervezte és irányította az apostoli egyházat. A római egyház, "Péter egyháza" tőle örökölte a rendre, a szervezettségre és egységre törekvő beállítottságát. Pál apostol, a népek apostola nagy igehirdető volt. A protestáns egyházak Páltól örökölték az Isten igéje iránti érzéket. János, a legkésőbben meghalt apostol jellemzője pedig a kontemplációra való hajlam. Az ortodox egyházak pedig János karizmáját képviselik, hiszen a liturgikus lelkiség feltételezi és erősíti az elmélyült lelki életet.

A római katolikus egyház elsősorban a folyamatosságnak szentségi egyháza, a protestáns egyházak az ige egyházai, az ortodoxok az éneklő, magasztos liturgiával imádkozó egyház. Az Istennel való kapcsolatban nálunk, katolikusoknál a szentségeknek, a protestánsoknál az Isten igéjének, az ortodox egyházakban pedig a liturgiának van kiemelt szerepe. Ennek megfelelően a protestáns templomokban a szószék foglalja el a központi helyet, a katolikus templomokban az oltár, amelyen jelenvalóvá válik Krisztus áldozata, az ortodox templomokban pedig az ikonosztáz elválasztja a templom hajóját a szentélytől, ahol a pap végzi a liturgiát, amely a mennyei liturgia előképe. A II. vatikáni zsinat óta egyházunk - újra megtalálva a helyes egyensúlyt - az ige és a szentségek egyháza akar lenni.

A reformáció egyházaiban a hit egyedüli forrása a Szentírás, a katolikus teológia szerint a Szentírás mellett fontos a Szenthagyomány is, hiszen benső kapcsolat van a Szentírás mint a hit végső tekintélye, és a Szenthagyomány, mint Isten igéjének nélkülözhetetlen értelmezője között. A ortodoxia nem ismeri ezt a reformációhoz kapcsolódó megkülönböztetést. Szerintük a hit forrása: az egyház. Az egyház élete, főképpen liturgiája hozza létre és formálja az igaz hitet bennünk, hiszen "az imádság törvénye, a hit törvénye".

Lényeges különbségek vannak az egyház katolikus és protestáns szemlélete között. A katolikus szemléletben - s ezzel az ortodox lényegében azonos - az egyház történeti folytonossága a döntő: Krisztus igazi egyháza az apostoli egyház, amely a püspökök apostoli utódlásának folytonosságában ma is fönnáll minden lényeges alkotóelemével együtt. A protestáns szemlélet viszont minden történeti folytonosságtól és intézményes formától függetlenül, Isten szavának és a személyes hitnek, a hitből való megigazulásnak az elsőbbségét hangsúlyozza, és ma is ezt tekinti Krisztus egyháza kritériumának. Míg a katolikusok és ortodoxok hangsúlyozzák az egyház misztérium jellegét, addig a protestánsok, bár a páli teológia alapján vallják, hogy az egyház Krisztus teste, de számukra az egyház elsősorban olyan hely, ahol Isten igéjét hirdetik, és a szentségeket kiszolgáltatják.

A teológiai antropológiában is felfedezhetők a különbségek. A reformátorok szerint az emberi természet az áteredő bűn következtében teljesen "megromlott", s így nem képes semmi jóra. Ha valami jót teszünk, azt az Isten kegyelmének köszönhetjük. A katolikus teológia szerint az emberi természet nem romlott meg, hanem csak "megsérült". Az ortodox teológia nem ismeri ezt a megkülönböztetést, hanem inkább azt hangsúlyozza, hogy az ember Isten képmása. Istenhez való hasonlóságunk a bűn következtében elhomályosult, de azért megmaradt. A Szentlélek a megistenülés (theoszisz) által megújítja az emberi természetet Isten elgondolása szerint, és visszaállítja az emberben az Isten képmását.

Dolhai Lajos

Fotók: Cser István

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu