LELKI ISMERET

Rövid üzenetek a múltból

Nem nagyon hódolok az új divatnak, nem szívesen küldök mobiltelefonomon rövid üzeneteket, SMS-eket, most, újévkor is csak viszonoztam az így érkező jókívánságokat, de az előírt rövidség és a magyar nyelvet megcsúfoló ékezetnélküliség inkább kedvemet szegi, semmint szellemességre sarkall. Pedig hát nagy dolog ez az azonnaliság, régebben írásban ezt csak a távirat, majd a telex volt képes megközelíteni, most meg kisiskolások szórakozása - s persze többnyire annyit is ér. Nemsokára lesz olcsó, azonnali elérhetőségű kép is, a világ még kisebb és sokszorosan átélhető lesz, a pillanat kivetült mása, a fénykép is értelmét veszíti, s a hang és a kép után bizonyára többi érzékszervünk is kibővül, "meghosszabbodik" valamely találmánnyal, ahogyan maga a biológiai létezés is esélyes a kibővülésre mesterséges sejtgyarapítás vagy másolás révén. S mégis... a világ nem jobb, nem egyszerűbb, nem otthonosabb hely, egyre gyorsabban és olcsóbban járjuk körbe önmagunkat, megválaszolatlan kérdéseinket. Nem ment előbbre a világ, nem bizony, vagy amiben mintha haladást tapasztalnánk, annak akkora ára van, hogy érdemes eltűnődnünk, muszáj volt-e rálépni olyan útra, melynek végét, végcélját nem ismeri a tudomány, csak a hit.

Szilveszter éjszakáján végigbarangoltam a mulatni és feledni vágyó "művelt" világot a televíziós közvetítések segítségével, s megdöbbentő volt látni azt az egyetemes olcsóságot és ostobaságot, mely szórakoztatás címén oly sok nyelven, de egymásra oly hasonlatos módon zúdult az emberiségre. S aztán micsoda elképzelhetetlenül nagy váltás, a pápa Őszentsége újévi miséje Rómából, a gyönyörű és ünnepélyes latin nyelv kőbe vésett mondatai, a liturgikus rövid üzenetek kétezer év gyötrelmes mélységéből és forrásvíztisztaságával. Mert az evangéliumokból Isten Fia küld nekünk rövid örömhíreket, olyan egyszerű példázatokkal, hogy minden nemzedék megértse, akár írásban, akár hangban, akár képben jut el hozzájuk az üzenet, hogy pásztorok és atomtudósok, vértanúk és hadvezérek, férfiak és nők minden nyelven, minden időben egyformán értelmezzék a hírt, mely hívás, kérés és parancs is.

Mi magunk, írók is szeretnénk hosszabb-rövidebb "üzeneteket" eljuttatni, magunk után hagyni az utókornak, s ha ez valamelyest sikerül, ezt már földi értelemben "halhatatlanságnak" is szokták nevezni, bár maga a közvetítő közeg, a közösség és a nyelv is halandó és mulandó. Amikor azonban földi céljainkat megfogalmazzuk, többnyire elnémulunk, hiszen legszebb gondolatunk is eltörpül Isten legrövidebb üzenete mellett, s ha mégis felfénylenek szavaink, azt a kölcsönfényt az isteni üzenetek csillagfényétől kapjuk. Adja Isten, hogy értelmes üzenetek maradjanak utánunk!

Szentmihályi Szabó Péter

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu