|
Irgalmasok Pesten és Budán "A hazai kórházi intézmények fejlődéstörténetének egyik legtekintélyesebb fejezete a Magyar Irgalmas Rend története" - írja Az irgalmas rend működése Pesten és Budán című könyv előszavában Kozma Imre, a MMSZ elnöke, irgalmas rendi szerzetes. Tokaji-Nagy Tivadar, irgalmas rendi novícius, majd a rendek feloszlatása után egri egyházmegyés pap kitűnő munkája ezt a fejezetet mutatja be az olvasó számára. A rend magyarországi története a török kiűzésének idején kezdődik. Az első irgalmas barátok a XI. Ince pápa által szorgalmazott és támogatott hadjárattal, az ugyancsak a pápa rendeletére szervezett tábori kórházakkal érkeztek hozzánk. Tokaji-Nagy Tivadar nemcsak egy jó regény érdekességével és izgalmasságával szolgál, de Pest és Buda város fejlődésének egyes részleteit és az ebben szerepet játszó jeles személyiségek tetteit is megismerteti olvasójával. Így tudjuk meg például a híres budai tér névadójáról, a XVIII. században és a XIX. század elején élt Marczibányi Istvánról,hogy ő "hazánk egyik legnemesebb embere" volt. Számos hazafias, világi és tudományos alapítás mellett - templomokat épített, magyar iskolát alapított Budán a negyvennyolcas forradalom előtt négy évtizeddel, számos kórház működését támogatta - talán legjelentősebb tetteként ő telepítette le Budán az irgalmas rendet, miután megszerezte a Császár fürdőt az irgalmas kórház betegei számára. A könyv több fejezeten át tárgyalja a budai kórház történetét, szerepét a város egészségügyi ellátásában. Fontos mozzanat a Frankel Leó úti, már a mai értelemben is modern kórházépület átadása 1903-ban, a Gránátalma gyógyszertár és a Császár fürdő története, s végül, a 2001-ben írt "Kiegészítés"-ben olvasható sorok páter Simon Gábor Gyuláról, az irgalmasok budai házának utolsó priorjáról. Ő, miután a háború idején aktívan részt vett a zsidóság mentésében, majd a harcok után a kórház újjáépítéséért fáradozott, hamarosan a kommunista uralom vértanú áldozata lett. A sok kínzás, verés után sorsa nem teljesen ismert, valószínű, hogy szlovák államvédelmisek ölték meg 1949-ben. Abban az évben, amelyben Tokaji-Nagy Tivadar befejezte disszertációját. Az elmúlt karácsony előtt a Mikes kiadó jóvoltából megjelent, szép kiállítású, színes képekkel illusztrált könyve ugyanis doktori értekezésnek készült, majd mint "kiadni nem időszerű", a Széchényi Könyvtár polcán várta jobb sorsát. Ez most, a tavalyi Szeplőtelen fogantatás ünnepén következett el, amikor a rend ismét működik a másfél éve visszakapott kórházban azzal a szándékkal, hogy érdemben, a testi és lelki irgalmasság hathatós gyakorlásával hozzájáruljon a magyar egészségügy oly szükséges megújulásához. szikora
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|