Először Taizéről

Az archívumban kutatva találtuk az alábbi kis írást, amely 1954. március 7-én jelent meg az Új Emberben. Ez volt az első híradás a közösségről a magyar katolikus sajtóban.

A taizéi testvérek

Az olvasó a cím nyomán talán azt hiheti, hogy egy még sohasem hallott katolikus szervezetről vagy valamiféle új férfi kongregációról lesz szó. De nem! Taizé apró kis francia falucska valahol Burgundiában, nem messze Clunytől, a 900 évvel ezelőtt virágzó híres apátságtól, amellyel az Árpád-kori Magyarország egyháza oly szoros kapcsolatban állott. A taizéi testvérek azonban nem katolikusok, hanem protestáns lelkipásztorok, akik abban a kis falucskában bizonyos közös szabályok szerint élnek vallásos életet.

Húsz fiatal protestáns pásztor keres Taizében olyan utat, amely szokatlan a protestáns világban. Elöljárójuk hivatalt viselő lelkész, aki azonban óvakodik attól, hogy a testvéri közösséget mint egyházi alakulatot elismerje. Ez érthető is. Nem könnyű ugyanis helyet találni a protestáns vallásgyakorlatokban a vasárnapi "nagymise", a nap egyes óráiban mondott liturgikus imádságok vagy éppen azoknak a fogadalmaknak a számára, amelyek semmiben sem különböznek a katolikus szerzetesek fogadalmaitól.

A taizéi testvérek húsvét éjszakáján vallásos foglalkozásuk során a szegénységet, szüzességet és az engedelmességet dicsérik. Lemondtak minden személyes tulajdonukról, házassági köteléken kívül élnek, és priorjuk iránt engedelmességre kötelezték magukat. Eszményképük a jeruzsálemi őskeresztény testvéri közösség, s három fogadalmukkal példát akarnak adni a mai idők embere számára.

Igen érdekes életet él mind a húsz taizéi testvér. Szinte protestáns szerzeteseknek gondolhatná őket az ember, bár nem laknak kolostorban, s mindegyiküknek megvan a maga külön polgári foglalkozása és lakása. Munkahelyükre kettesével-hármasával járnak, egyszerű polgári ruhában, s csak a bal kezük gyűrűsujjára húzott alumíniumgyűrűről ismerhetni fel őket.

Együttes imádságra azonban már fehér csuhában jelennek meg, s ha valamelyikük elkésik, a prior széke mellett térdre ereszkedik s várja, hogy az elöljáró kézrátétellel adja meg neki a "feloldozást".

Ezek a közös összejövetelek rendkívüli módon hasonlítanak a szerzetesek matutinumaira és vesperásaira. Himnuszokat énekelnek, litániákat mondanak, antifonákkal köszöntik Istent. E közös énekek és imádságok mellett magánbreviáriumot is mondanak, s ezt teszik még polgári foglalkozásuk szüneteiben is. A taizéi testvérek kezdeményezése egyelőre vallásos érdekesség, amely nemcsak Franciaországban, hanem még az ország határain kívül is figyelmet keltett mind a katolikusok, mind pedig a protestánsok körében.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu