|
Medvigy Mihály halálára Medvigy Mihály piarista szerzetes pap, főiskolai tanár 2001. december 24-én, életének 88., szerzetességének 70., áldozópapságának 63. évében, hosszan tartó betegség után csendesen elhunyt. Földi maradványait 2002. január 16-án 13 órakor helyezik nyugalomra a rákoskeresztúri Új Köztemetőben. Lelki üdvösségéért az engesztelő szentmisét aznap 16 órakor mutatják be a Mikszáth téri piarista kápolnában. 1914. július 29-én született Nagyváradon. A gimnáziumot Kecskeméten már mint rendi studens fejezte be. A Pázmány Péter Egyetem Hittudományi Karának elvégzése után, 1939-ben doktorált. Fiatal hittanárként a rend nagykanizsai, kolozsvári, majd tatai gimnáziumában tanított. 1946-tól Veszprémben volt hittanár. 1950-ben Budapestre került, ahol ötven éven keresztül sokoldalú egyéniségével, nagy tudásával generációkat nevelt. Modern szellemű, barátságos, kedves tanár és lelkiatya volt a diákok számára a gimnáziumban, ahol 1982-ig tanított. A piarista teológiai főiskolán liturgikát, erkölcsteológiát, egyháztörténelmet és egyházművészetet oktatott, tárgyainak szenvedélyes szeretetét és egyéniségének melegszívű jóságát sugározta a rendi növendékekre. A II. vatikáni zsinat után a magyar katolikus liturgikus és egyházzenei megújulás egyik főmunkatársa lett. Számtalan előadást tartott, cikket és könyvet írt szakterületei izgalmas kérdéseiről, tágabb körben is megkedveltetve ezzel a keresztény művészetet és kultúrát. Hatvanhárom éves fejjel tudott újra iskolapadba ülni és Rómában régészeti tanulmányokat folytatni. Hetvennyolc éves korától nyolcvankét éves koráig a miskolci magánegyetemen is tanított, vállalva a gyakori utazásokat. Mindig kész volt nagyszerű gyűjteményéből művészettörténeti előadást, diavetítést tartani, zarándoklatokon páratlan tudásával, lebilincselő előadásmódjával másokat gazdagítani. Utolsó éveiben, lassan elhatalmasodó betegségében számára a legnagyobb szenvedést szellemi erői megfogyatkozásának átélése jelentette. Elcsendesedve, alázattal fogadta végül az elkerülhetetlent. Szenteste, a születés ünnepén halt meg, nem sokkal a piarista kispapok látogatása után, akiket - különös gyengédséggel - mindig is a legközelebb érzett magához.
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|