Melyik az érvényes keresztség?

Szűkszavú közleményt adott ki 2001. június 5-én a vatikáni Hittani Kongregáció arról, hogy vajon érvényes-e az Utolsó Napok Szentjeinek Egyháza (közismerten a mormonok) keresztelése. A válasz egészen egyszerűen: nem. Vajon mi vezette el odáig a tanítóhivatalt, hogy ezt a - II. János Pál pápa által is elfogadott - rövid iratot, Joseph Ratzinger bíboros aláírásával, közreadta?

A keresztség eredete zsidó-görög környezetre vezethető vissza, ahonnan a keresztények is átvették, és az egyházhoz való tartozás feltételeként mint beavató szentséget határozták meg. Maga a feltámadt Jézus küldte apostolait, hogy kereszteljenek meg minden népet (Mt 28,18-20), mert ez jelenti a belépést az Isten és népe közötti új szövetségbe. Az Apostolok Cselekedetei, az apostoli levelek és az egyházatyák írásai a tanúi a keresztség általános gyakorlatának, az egyház első napjaitól kezdve.

A görög baptidzein szó jelentése: alámeríteni, bemeríteni valakit a vízbe. A magyar nyelvbe szláv közvetítéssel jutott el a kifejezés, és inkább Krisztus keresztjéhez kapcsolódik. Bár rituális jellegű fürdők léteztek a Közel-Keleten (például Mithrász-kultusz), és a világ több pontján ma is található vízzel való tisztulási szertartás (Nílus, Eufrátesz, Gangesz), ám a keresztény keresztséget megelőző Keresztelő Szent János által gyakorolt keresztség bűnbánati jellege megkülönböztette ezt az előzőktől. Jézus maga is megkeresztelkedett Jánosnál a Jordánban (Mt 3,15) azért, hogy a bűnösökkel szolidaritást vállaljon. Feltámadása után azonban az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére keresztelnek az apostolok, s az első pünkösdtől kezdve szolgáltatja ki az egyház a keresztséget, mely a Krisztus halálában való eltemetkezés és az új életre születés eszköze.

A keresztény egyházak között nincs alapvető eltérés a keresztséget illetően, sőt éppen ebből fakad annak a követelménye, hogy a keresztények egysége közösségi szinten is kifejeződjék. Ennek szép példája az a Limai dokumentum (1982), mely ökumenikus módon közelítette meg a keresztség szentségét. A történelem során azonban a keresztség gyakorlata többféle formát öltött. A világ különböző pontjain a névadás pótolta a keresztelési szertartást. Több európai és észak-amerikai szabadegyházban minden megkülönböztetés nélkül gyakorolják például a gyermekkeresztséget. Más afrikai egyházak pedig a Szentlélek keresztségét szolgáltatják ki kézrátétellel, víz nélkül.

Az elmúlt száz évben az egyház viszonylag csöndesen élt együtt a különféle vallási csoportok és szekták tevékenységével. Az 1970-es évektől kezdődően a "vallási piac" bővülésével megnövekedett az ilyen csoportok térnyerése, és napjainkban az élet minden területét érintik. Az egyháznak éberen kell őrködnie a tanítás és az istentisztelet tisztaságán.

A jelen esetben a tanítóhivatal világosan kifejezte, hogy a mormonok nem tekinthetők keresztényeknek, mert politeista nézeteket képviselnek. Elgondolásaik teljesen eltérnek a zsidó-keresztény kinyilatkoztatástól, jóllehet arra építik fel saját hitrendszerüket. Jahve és Elohim náluk két külön személy. Az alapító, Joseph Smith (1805-1844) szerint az Atyának és a Szentléleknek is teste van, mint a Fiúnak. Az ő "tanítása" szerint Jézus a XIX. században az Egyesült Államokban is megjelent, és hasonló csodákat tett, mint földi élete során. Ekkor apostolokat választott, és egy "tökéletesebb evangéliumot" hirdetett. A keresztséget alámerítéssel végző mormonoknál előfordul, hogy azt megismétlik, és még a halottak keresztségét is gyakorolják.

A vatikáni irat elsősorban a katolikusoknak szól, de súlyánál fogva más keresztény közösséget is tájékoztat a Krisztus által hozott, többek között a keresztségről szóló tanítás örök érvényéről, megmásíthatatlan voltáról.

Kránitz Mihály

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu