2001. november

Életige

Nevemért mindenki gyűlölni fog benneteket. De egy hajszál sem vész el fejetekről. (Lk 21,17-18)

Amikor Lukács megírta evangéliumát, már elkezdődött a keresztények üldözése. Mégis, mint Isten minden igéje, minden kor keresztényéhez szól, és a mindennapi életre vonatkozik. Figyelmeztetést és ígéretet egyaránt tartalmaz. Az előbbi inkább a mostani életre vonatkozik, a második pedig az elkövetkezendőre. Mindkettőt szó szerint megtapasztalhatjuk az egyház történetében és azoknak az életében, akik Krisztus hiteles tanítványai próbálnak lenni.

Aki őt követi, annak számára nem szokatlan, hogy gyűlölik. Ez a hiteles keresztény sorsa ezen a földön. Nem ámíthatjuk magunkat... Pál is erre emlékeztet minket: "Az üldözésből mindenkinek kijut, aki buzgón akar élni Krisztus Jézusban."

Jézus elmagyarázza ennek okát: "Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ." Mindig is lesz ellentét a keresztények életmódja és a társadalom között, amely visszautasítja az Evangélium értékeit. Ez az ellentét egy többé-kevésbé burkolt üldöztetésbe vagy olyan közömbösségbe torkollhat, mely szenvedést okoz.

Amikor érthetetlennek tűnő módon, minden logikával, jóérzéssel ellentétben, gyűlölettel viszonozzák szeretetünket, nem szabad, hogy ez elbizonytalanítson, megbotránkoztasson vagy megdöbbentsen minket. Nem más ez, mint annak az ellentétnek a megnyilvánulása, amely az önző ember és Isten között fennáll. Ugyanakkor biztosíték arra, hogy azon az igaz úton járunk, mint a Mester. Ezért örülnünk és ujjonganunk kell.

Jézus így akarja: "Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket (...). Örüljetek, és ujjongjatok."

Ekkor tehát szívből kell örülnünk, azzal az örömmel, amely az igazi keresztény jellemzője és megkülönböztető jegye minden körülmények között. Már csak azért is, mert nem szabad elfelejtenünk, hogy mennyi barátunk van hívő testvéreink között, akiknek a szeretete vigaszt és erőt nyújt számunkra.

Ezenkívül ott van Jézus ígérete is: "De egy hajszál sem vész el fejetekről." Mit jelentenek ezek a szavak? Jézus Sámuel könyvéből idéz egy mondást, melyet tanítványai végső sorsára vonatkoztat. Biztosít minket ezzel, hogy bár az üldöztetés miatt valóban szenvedni fogunk és igazi nehézségeink lesznek, mégis éreznünk kell, hogy Isten, a mi Atyánk, a tenyerén hordoz bennünket. Ő mindent tud rólunk, és nem hagy el minket soha. Ha azt mondja nekünk, hogy egyetlen hajszál sem vész el fejünkről, akkor ezzel biztosít bennünket, hogy ő maga fog gondoskodni mindenről, még a legkisebb dologról is, ami a szívünkben van, ami az életünket vagy a számunkra kedves személyeket érinti. Hány ismert és ismeretlen vértanú merített erőt és bátorságot Jézus szavaiból ahhoz, hogy szembenézzen a jogfosztottsággal, a megosztottsággal, az elszigeteltséggel, a megvetéssel, sőt, esetenként az erőszakos halállal is, abban a biztos tudatban, hogy mindezt Isten szeretete engedi meg gyermekei javára!

Mit tegyünk, ha úgy érezzük, hogy védtelenek vagyunk a gyűlölettel és az erőszakkal szemben? Ismerjük Jézus útmutatását: szeretnünk kell ellenségeinket, jót kell tennünk azzal, aki gyűlöl bennünket, áldanunk kell azt, aki minket átkoz, imádkoznunk azért, aki rosszul bánik velünk.

Ellentámadásba kell lendülnünk, szeretettel legyőzni a gyűlöletet.

És hogyan?

Úgy, hogy elsőként szeretünk. És vigyázzunk, hogy ne "gyűlöljünk" senkit, még rejtett, alig észrevehető módon sem. Mert a világ visszautasítja ugyan Istent, alapjában véve mégis őrá van szüksége, az ő szeretetére, és ezért megvan benne a képesség, hogy válaszoljon hívására.

Hogyan élhetjük tehát ezt az Igét?

Legyünk boldogok, ha méltók vagyunk a világ gyűlöletére! Ez biztosítja, hogy még inkább Jézust kövessük, és tetteinkkel szeretetet vigyünk oda, pontosan oda, ahonnan a gyűlölet fakad.

Chiara Lubich

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu