A zsoltárfordításról 4. rész

És lészen, mint a fa, mely folyóvíz mellé plántáltatott, megadja gyümölcsét a maga idejében.

Az 1. zsoltár fordításainak revíziója az Istentiszteleti Kongregáció által kiadott Authenticam Liturgiam kezdetű instrukció alapján.

Visszatérve a zsoltárhoz: a héberben is, a latinban is kétszer szerepel e sorban a tóra (törvény) szó. A Szent István Társulat nem meri másodszor is törvénnyel fordítani, hanem imigyen: "s parancsairól elmélkedik nappal és éjjel". Pedig mint a hébert ismerőnek, tudnia kellene, hogy a tóra nem a parancsokat jelenti (például a Tíz Parancsot, mely a héberben nem is parancs, hanem Tíz Szó), hanem az egész isteni alapkinyilatkoztatást: Isten hatalmas tetteit, a Teremtést, Ábrahám kiválasztását, a József-történetben megmutatkozó isteni gondviselést, Mózes meghívását, a zsidó nép csodálatos kiszabadítását, stb. Ha tehát éppen e sorban a Szent István Társulat oly hűséges volt azon vitatható kifejezésben, mely így hangzik: "nappal és éjjel", akkor miért nem volt következetes a sokkal fontosabb, a leglényegesebb szó, a törvény pontos, tehát kétszeres lefordításában? De sajnos a Liturgia Horarum sem teszi ki kétszer a "törvény" főnevet, helyette azt mondja: "de örömét leli az Úr törvényében, s éjjel-nappal róla elmélkedik." Lehet, hogy a "róla" gördülékenyebbé (?) teszi a verssort, de ezt a héber és a latin is megtehette volna. Ha nem tette meg, akkor a magyar fordításnak sem szabad megtennie. Itt csak a Szent Jeromos Bibliatársulat és az Éneklő Egyház tartják tiszteletben a kétszer is említett törvény szót.

A héber valóban "nappal és éjjel"-t mond, mert így indult a teremtésben az idő, és ez Izrael és az egyház liturgikus ideje: a nappalból megyünk az éjszakába. Ám itt arról van szó, hogy "mindig, szünet nélkül" a törvényen elmélkedik. A magyar pedig ha képletesen szól, a "mindig" helyett azt mondja: "éjjel és nappal". Emellett döntött nagyon helyesen a Liturgia Horarum, a Szent Jeromos Bibliatársulat és az Éneklő Egyház.

Egyedül a Szent Jeromos Bibliatársulat fordítja a "meditabitur"-t (elmélkedik) így: "eszében forgatja". Talán ahhoz a kifejezéshez akarta közelíteni a fordító, amelyet Szent Lukács használ a Szűzanyával kapcsolatban: "Mária e dolgokat szívében forgatta" (Lk 2,19). Ám a szív nem azonos az ésszel (ratio), inkább az elmével (mens), mely az ember egész belső világát jelenti, amelyből jön az "elmélkedik" ige. De a meditabitur (elmélkedik) is elhalványítja a héber szót, amely a zsidó ember azon ősi, nagyon is teljes emberies magatartására utal, hogy félhangosan recitálva (mormolva-énekelve) olvassa a zsoltárokat: sohasem csöndben, sohasem dallam nélkül. Ez az elmélkedés ősi bibliai magatartása.

Barsi Balázs OFM

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu