"A gyermekek arcán látom a világot"

Tíz falu lelkipásztora Bogdán József törökkanizsai plébános. A két legtávolabbi település hatvan kilométerre fekszik egymástól. A törökkanizsai plébániához tartozó leányegyházak közül több helyütt - Szentkeresztúron, Kisgyálán, Rábén, Filityházán - már templom sincs. A pap havonta, kéthavonta a temetőben tartja a szentmisét. A szülőföld kínját, az élet szenvedélyét egyaránt versekbe foglalja Bogdán József. Öt verseskötete, több falumonográfiája jelent meg.

- A ragaszkodás érezhető a hívekben: kilométereket gyalogolnak, kerékpároznak az idős emberek, hogy részt vehessenek egy-egy szentmisén. A fiatalok ugyanis az évtizedek során, főleg az elmúlt tíz évben, elhagyták ezt a tájat. Az iskolákat - amelyek egyúttal imaházként szolgáltak - az ötvenes évektől, mondván, hogy kevés a gyerek, lebontották. Ma már csak 4-5 gyerek él egy faluban, mint Rábén is. A pap csak búcsúkor és temetések alkalmával jelenik meg.

Bogdán József: "Ezeréves magyar falvak tűnnek el..."

Pedig ezek ezeréves múltra viszszatekintő magyar falvak.

- Rábé, Magyarmajdány, Kanizsamonostor tiszta magyar falvak. Feketetón fele-fele arányban élnek magyarok és szerbek. A század elején Szerbkeresztúron is még ezer magyar élt, mára harminc család maradt. Se iskola, se templom, magyar nyelven nem hangzik föl a liturgia. Kisgyálán és Filityházán hasonló a helyzet. Oroszlámoson három, Egyházaskéren két elsős diák van. Kihalófélben lévő falvak ezek, amelyek előbb-utóbb eltűnnek a föld színéről, mint ahogyan már tűntek el települések. Terján falunak már csak a temetője lelhető föl.

A Tisza-parti Törökkanizsa milyen képet mutat a magyarság és a vallás szempontjából?

- A tízezres mezőváros hetven százaléka szerb, harminc százaléka - háromezer-ötszáz lakos - magyar. Magyarkanizsa közelsége sokat jelent, ahol a lakosság nyolcvan százaléka magyar. Horgoson ugyancsak a lakosság nyolcvan százaléka magyar. Törökkanizsán működik ugyan magyar osztály, de az egész Vajdaságban csak a bácskai Zentán, Szabadkán, Topolyán van magyar gimnázium.

Milyen reményekkel néznek a hitoktatás bevezetése elé?

- Az első osztály tizenkilenc diákjából tizenöt gyereket beírattak a szülők. A tanárok körében azonban nagy az ellenállás. A szülők érzik, hogy szükség van az erkölcsök megerősítésére, az elmúlt évtizedben ugyanis elszabadult a pokol. A gyerekek is háborúztak. A televízió a lakásokba is bevitte a háborút. A kívülálló számára talán játéknak tűnt a magyar és szerb diákok háborúskodása műanyag puskákkal, de a gyerekek lelkében nagyon mély sebet ütött a történelem.

Tito idejében és utána is még néhány évig békében éltek az emberek, majd nekifeszültek a gyilkos indulatok, amelyek lassan csitulnak.

Bánát mely településeire költözött a legtöbb menekült a délszláv háborúk során?

- Szerbkeresztúron él a környéken a legtöbb Horvátországból és Boszniából menekült szerb. Ők az államtól házat, munkahelyet kaptak, havonta szociális segélyt. Az ő támogatásuk mellett eltörpül az őshonos szerbek és magyarok segítése. Az itteni albánokat, akik aranyművesek, cukrászok, pékek voltak, elüldözték. A szerbek éjszakánként beverték az ablakaikat, megfenyegették őket. Ugyanez a helyzet Pancsován, ahol szép számmal éltek katolikus albánok. A Jugoszlávia területén élő mintegy kétmillió albánból ötszázezer katolikus, püspökük is van. Koszovóban a háború idején a katolikus apácák közül sokakat saját muzulmán nemzettársaik erőszakoltak meg, néhány katolikus papot pedig kivégezték a muzulmán albánok. A küzdelem vallásháború jellegét is öltötte.

Az utóbbi tíz háborús évben mennyi magyar menekült el?

- 1999-ig mintegy harmincezer, főleg fiatalok, értelmiségiek. Törökkanizsán a fiatalok azért maradtak meg, mert a gyárak nem zártak be. Szeged közelsége miatt a polgárosodás is mutatkozik. A vasárnapi szentmiséken három-négyszázan vesznek részt, s háromszáz hittanosom van.

Milyen az emberek közérzete?

- Az átlagkereset száz márka. A pedagógusokat és az értelmiséget különösen megalázták. A feketézők és a bűnözők jártak a legjobban: hatalmas házakat építenek, az egyszerű, becsületes munkás pedig lecsúszott a létminimum alá. Könyvet vásárolni? - magyar nyelvű művekhez különösen nehéz hozzájutni, már csak azért is, mert a határon jól megnézik, milyen könyveket hoz át valaki.

Megszűnt a háború, megszűnt a rettegés, nem kézbesítik a behívóparancsokat, de gazdasági értelemben még semmiféle változás nem tapasztalható.

A lelkipásztor került-e lelkiismereti helyzetbe a háború idején?

- Volt olyan eset, amikor a magyar fiatal hozzám fordult: bevonuljon-e, vagy meneküljön. A magyar határtól néhány kilométerre vagyok plébános - esténként látni a szegedi dóm kivilágított tornyát -, ezért többen fölkerestek. Az éjszaka leple alatt megmutattam nekik az utat, merre lehet átjutni a határon. A szöktetés igen veszélyes volt, mert tíz év börtönbüntetés várt a menekülőre, s arra is, aki segítette. A fehér szíjas katonarendőrök éjjel-nappal cirkáltak, keresték a katonaszökevényeket. Az egyik esetben a magyar fiú Boszniából szökött meg egységétől, mert tudta, ott előbb-utóbb halál vár rá. Nem felejtem el az éjszakát, amikor átvezettem a határon.

A televízióból úgy tűnt, a NATO-támadás idején a szerb lakosság kiállt Milosevic mellett.

- Nagyon könnyű megszédíteni a fiatalokat. A bombázások idején a legjobb népzenei és könnyűzenei együtteseket vezényelték ki a hidakra, s már csak kíváncsiságból is több ezer ember gyülekezett össze: tapsoltak, énekeltek, s ezt a jugoszláv tévé Milosevic melletti szimpátiatüntetésként mutatta be.

És ma milyen nyoma maradt az emberek lelkében a NATO - de tulajdonképpen amerikai - támadásnak?

- Az emberek sértett önérzettel kérdezték: miért bombázzák az országot, hiszen Milosevicnek haja szála sem görbül. A bombázás - és Amerika-ellenes hangulat a mai napig érezhető. Ennek tudható be, hogy amikor a televízióban látták, mi történik New Yorkban és Washingtonban szeptember 11-én, a szerbek kárörvendően nevettek és vicceket meséltek.

Szomorú dolog, hogy hatezer ember meghalt, de az jut az eszükbe: őket is lebombázták. A szerbek úgy érzik: az amerikaiak megkapták a magukét.

Ön pap és költő. Ezzel a lelkülettel, ilyen érzelmekkel és gondolatokkal hogyan éli meg a múltat és a jelen valóságát?

- Az alkotó ember a nem mindennapi helyzetekre különösen érzékenyen reagál. Amikor 1989-ben Milosevic hatalomra került, észrevettem, hogy a gyerekek arcáról eltűnt a mosoly. Mindig a gyerekeken keresztül néztem a falut, a világot.

Ezt az életérzést több versemben próbáltam megírni. Mostanában újra lehetne a virágokról, a madarakról, a táj szépségéről, a Tisza-partról írni. De akkor nem lehetett, mert a táj eltűnt a lelki szemek elől. Mindenki a borzalmakra gondolt, a katonarendőrre, a megfélemlítésre. És a megalázottságra. Mert borzalmas, amikor egy fiatalembert megaláznak a szerelme, a felesége, a családja, a gyermekei előtt.

Egyházaskéren temettem egy kiskatonát a tizennyolcadik születésnapján. Vukovárnál esett el. Ezek olyan élmények, amelyeket soha nem lehet elfeledni, s nem is lehet vigaszt nyújtani a hozzátartozóknak. Az édesanya, a húg, a testvér, a szerelme, aki ott áll a tizennyolc éves fiú sírjánál. Papi életemben akkor éreztem először, hogy hallgatnon kell.

De nemcsak én temettem magyar kiskatonát, hanem a bánáti és bácskai papok közül többen. Fiatalokat, akik értelmetlenül haltak meg Vukovárnál, Kórógynál, Szentlászlónál... vajdasági magyar harcolt a magyarok ellen. Horvátországi magyarok védték a saját hazájukat, vajdasági magyarok lőtték őket.

Mert előfordult, hogy a magyarokat küldték előre... olyan is volt, hogy lőszer, golyó nélkül, élő pajzsnak, sőt, egy időszakban a magyar katonáknak még csak fegyvert sem adtak, mert attól féltek, hogy ellenük fordítják. Hihetetlenül piszkos háború volt. Nem számított semmi, főleg nem az emberélet.

Hogy költői munkásságomban megjelent-e mindez? Írtam verset Vukovár bombázásáról, a menekülők fájdalmáról.

Elmer István

Fotó: Cser István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu