Lelki ismeret

Tárgyilagos ember, bolond világban

Mintha megbolondult volna a világ közel s távol - az ember csak kapkodja a fejét, akár a híradásokat figyeli, akár kimerészkedik az utcára, kocsival vagy gyalog. A vad és vakmerő sietség és a tunya ráérősség kontrasztjai szembeszökőek. Mobiltelefonjukat fülükre szorító, sápadt menedzserek vagy brókerek, esetleg hivatalnokok, talán rendőrök vagy bűnözők, tőlük egy lépésnyire kukában kotorászó hajléktalanok, kutyás koldusok, a járdára kitett éttermi asztal mellett falatozók, s a benzingőz és a kutyaürülék édeskés, csak Budapestre jellemző keveréke. És egyre több felnyírt hajú, sötét ruhás, mellén fényképes igazolványt viselő fegyveres férfi, akiket messze kerül mindenki, akár a Mercedesből kiszálló, sötét bőrű, felékszerezett, papucsos férfiakat és nőket. Próbálom őket tárgyilagosan nézni, bár tudom, ennél több is kellene, keresztényi szeretet, de már annak is örülnék, ha az idegenség és félelem keltette előítéleteimtől tudnék szabadulni. Szeretném hinni, hogy tévedek, hogy itt nincsenek hajléktalannak álcázott, unatkozó milliomosok s unatkozó milliomosnak álcázott kemény bűnözők, és a politikusok nyilatkozatainak többségénél sem lenne szabad, hogy eszembe jussanak az illetők szülei és tanárai, s az ő nagy mulasztásuk a nevelésben. Mintha már mindenki bolond lenne, ez a gondolat a legbiztosabb jele annak, hogy valójában én nem vagyok tárgyilagos, türelmes, szeretetteljes, szóval nem is a világ a bolond, hanem én, mert oktondi vagyok és gyanakvó. Aztán az jut még eszembe, hogy akik nem voltak hajlandók beállni a sorba, azok sem mind voltak bolondok, hiszen a nyaktörő látszatsietség és a világmegvető lődörgés között volt valami sok-sok évezreden át, amit MUNKA néven emlegettek, de ma már csak TELJESÍTMÉNY néven emlegetik, sőt tisztesség és becsület is volt, de ennek ma nincs piaci értéke, csak TŐKE van, BEFEKTETÉS, és persze PROFIT. Mintha megbolondult volna a világ, akárhány televíziós csatornára lehet kattintani, mindegyik ugyanazt mutatja. Ugyanazt a hírt, ugyanazt a játékot, ugyanazt a szappanoperát. Ugyanazok a bolondok, ugyanazoknak a bolondoknak.

A hívő ember persze tudja, Isten nem ilyen világot teremtett és nem ilyennek teremtette. Ha bolond is a világ, azért van benne rendszer, s ha kellőképp tárgyilagosak vagyunk, észrevesszük benne a szépet is, a hatalmas zaj szüneteiben a végtelen, várakozó csendet, a szivárvány minden színe mögött az egyetemes fehérséget, Isten nagy világosságát.

De hogy közülünk ki volt igazán bolond, csak odaát válik el, akár az ocsú a tiszta búzától. Odajut a sietős meg a lődörgő is kisvártatva.

Szentmihályi Szabó Péter

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu