Előzetes egy könyvsorozathoz

Zimándi Piusz - évtizedekig Istvánnak kellett szólítani, mert a premontrei rendet feloszlatták, s ő a Nyelvtudományi Intézetben cédulázgatott, közben kardinális Péterfy-monográfiáján dolgozott - arra a kérdésre, ki a kedves prózaírója, mindig Kodolányi Jánost emlegette az elsők között. Amikor a beteg író körül lassan-lassan oldódni kezdett a jégpáncél, és hosszas előkészületek után meg-megjelentek a művei, hosszú telefonbeszélgetésekbe bonyolódott: melyik nap várható a mű a boltokba, némelyik után valóságos hajtóvadászatot indított, s nagy-nagy örömére szolgált, amikor dedikált példányra tett szert. Tőle kaptam ajándékba néhány Kodolányi-regényt, de egy ideig olvasatlanul tettem félre őket. Az egyetemen szó sem esett róla, vagy ha igen, megvető legyintgetések kíséretében. Komját Aladárról és Zalka Mátéról lelkesült előadások hangzottak el, Kodolányit kiradírozták. Szerencsére Zimándi némiképp pótolta hiányosságaimat, különösen egy-egy nyári balatonakarattyai útjáról számolt be részletesen, ott is felkereste János bácsit, gyorsírással jegyezte szavait, aztán legépelte, élményeiből kötetnyi maradt. Annyi szeretettel magyarázott róla, hogy olvasni kezdtem azokat a műveit, amelyeket bezúzásuk előtt Birkás Endre tett félre a Központi Antikváriumban, darabját egy forintért (!) hozhattuk el.

Nekem eleinte a Julianus barát tetszett leginkább, noha a megfellebbezhetetlen ítélet szerint "meghaladott műfajhoz" tartozott, mint történelmi regény, arról nem is szólva, hogy főhőse szerzetes. Nekem mégis tetszett, és rákapatott a többire is, amelyek közül korai elbeszéléseit valóságos döbbenettel olvastam. Szenvedély és tűz, együttérzés és bölcs kritika csapott ki ezekből, olyasfajta világot ismertem meg, amelyhez hasonlót Móricz némelyik szívet szorító elbeszéléséből. Arra is emlékszem, mekkora szenzációt keltett - nem a kritikusok, "csak" az olvasók körében - a Jézus-regény, s mint tűnt el órák alatt a könyvesboltokból. Akkoriban Kodolányi volt az irodalom egyik nagy visszatérője.

Semmiképpen sem vagyok arra hivatott, hogy az író művészetét, jelentőségét, hatását méltassam, megtette ezt Csűrös Miklós és Tüskés Tibor is. Ha máshonnan nem, hát tőlük tudhatjuk, hogy Kodolányi a nagy nemzedék, azaz Ady, Babits és Kosztolányi nyomán indulók közül az egyik legjelentősebb prózaíró, aki a magyarság múltjának jelentős és példamutató alakjait is életre keltette, mégpedig igazi emberi mivoltukban, korukba ágyazva. Regényeinek egy része akár kiegészítő tankönyv is lehetne - minden oktató célzat nélkül, viszont művészi erővel és hitelességgel - mindahhoz, ami mára nem "kötelező ismeretanyag", viszont ezért illenék ismerniük azoknak, akik számára fontos és eligazító lehet múltunk és annak öröksége.

Amikor néhány futó benyomásomról számot adtam Boldog Margitról írt, a Szent István Társulat gondozásában megjelent regénye kapcsán, megpendítettem, milyen hasznos és jó volna, ha kiadnák regényeit és elbeszéléseit. Amint a kiadó művészeti igazgatójától, Farkas Olivértől utóbb hallottam, nyitott kapukat döngettem, napjainkban kerül a boltba a sorozat nyitányaként a Julianus barát, "s utána több is jön talán", azaz újabb generációk is bensőséges ismereteket szerezhetnek erről a valóban kitűnő, sokoldalú íróról.

Önző módon megvallhatom, külön örömöm, hogy épp ez a regénye nyitja a sort. Az én példányomat ugyanis eltulajdonította valaki. És hát mi lehet egy író hitelesebb értékmérője, mint hogy elemelik a könyveit?...

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu