Nemzedékek - hit, erkölcs és példaképek nélkül

Sokkolta adataival az erkölcsfilozófiai konferencia hallgatóságát Tóth Istvánné, a Kaposvári Egyetem Csokonai Vitéz Mihály Pedagógiai Főiskolai Karának adjunktusa, aki Erkölcsi tulajdonságok, példaképek a 8-14 évesek körében címmel tartott előadást. Tíz hallgatójával zömében kaposvári és városkörnyéki iskolákat keresett fel, de a Balaton partján is készítettek interjút. Két év alatt 214 gyereket faggattak hitről, példaképekről, erkölcsi kategóriákról. A beszélgetésekből kiderült: szüleiket nem tekintik példaképnek, az igazmondás a többség véleménye szerint veszélyes, nem vonzza őket a munka, de imádják a pénzt, és az ököljogot hatásosabbnak vélik a tudásnál.

"Néhány éve egy történelemtanároknak szervezett konferencián az egyik kollégám úgy fogalmazott: felnőtt egy nemzedék hit, erkölcs és példaképek nélkül. A vizsgálattal tulajdonképpen ezt szerettem volna cáfolni, de bebizonyosodott, hogy nem egy, hanem legalább két generáció nőtt fel így, hiszen ezeknek a gyerekeknek a szüleit sem nevelte senki" - mondta Tóth Istvánné,aki rendszeres előadója különféle anyanyelv-tantárgypedagógiai tanfolyamoknak Tolnában és Zalában. "Somogyi gyerekeket szólítottunk meg, de országos merítésből is hasonló adatokat kaptunk volna.

A hit fogalma általában a vallással kapcsolódott össze, a 8-12 évesek egynegyede válaszolt úgy, hogy hisz Istenben, és valamilyen egyházi közösséghez tartozik. Az a kérdés, hogy te miben hiszel, már sokkal szélesebb ívet mutat. A 12-14 évesek 81 százaléka a sok pénzt jelölte meg - de a kisebbek is hasonlóan magas arányban választották a pénzt -, második helyre a leleményesség került, meg Amerika, míg a tudást csak a sor végén emlegették.

Döbbenetes - mondta Tóth Istvánné -, hogy a 12-14 évesek fele nem tudja elfogadni, hogy 8-10 órát dolgozzon naponta. Mikor élünk, ha így élünk? - kérdezték felháborodva. Azt szeretnék, ha 4-6 órás kötetlen munkával keresnének sokat. A gyerekek szerint a diplomások jó részét nem fizetik meg. A kicsik közül többen készülnek mérnöknek, tanárnak, a nagyobbak inkább ügyvédek, "bankosok" vagy számítógép-szakemberek szeretnének lenni. 1-2 százalékuk jelölte meg a kőműves, ács-állványozó szakmát, de senki nem akar bádogos, kéményseprő vagy festő-mázoló lenni."

Vizsgálták azt is, hogy a magatartás- és viselkedésmintákat miként értékelik a gyerekek olvasmányaikban. Úgy vélekedtek, hogy a becsületes, önzetlen ember napjainkban csak ráfizethet e jellemvonására. A másoknak nyújtott segítséget árnyaltan ítélték meg; a beteg gyerekeknek, a nyomorékoknak, az öregeknek segíteni kell, de azoknak nem kellene, akik folyton segítségért kuncsorognak, követelőznek és jogaikat hangoztatják. 60 százalékuk úgy vélte: jó dolog segíteni, 20 százalékuk azt mondta, maguk is segítségre szorulnak, s ugyancsak 20 százalékuk úgy ítélte meg: mindenkinek annyi legyen, amennyit megkeres, megteremt magának; nem azért dolgoznak, hogy elosztogassák.

Kell egy kicsit csalni, lopni, hazudni, mert a felnőttek is ezt csinálják - mint nyilatkozták a gyerekek -, s elképesztő, hogy 36 százalékuk szerint egy bankrablással sem károsodna senki, mert "majd kifizetné az állam vagy a biztosító"...

Az életkor növekedésével az erő fontosabbá válik az észnél. A becsületesség, a jóindulat, az önzetlenség csak a gyengék, a balekok jellemzője. A beszélgetések során kemény kijelentések hangzottak el. Olyanok, mint: Az apám egy becsületes hülye, nem is vitte semmire. Az egyik gyerek csodálta az apját, aki meg tudta állni, hogy nem húzott be egyet a bűnözőnek, aki büntetés nélkül megúszta a tettét. Mint kiderült: az édesapja nyomozó, aki felderített egy bolti betöréssorozatot, és elkapták a jól működő bandát. Ügyészségi szakaszba jutott az ügy és szabadlábra helyezték őket. Amikor a bandafőnök kilépett az épületből, beintett a nyomozónak. A gyerek ekkor húzott volna be neki egy nagyot.

A vizsgálat azt is firtatta: vajon a mai diákok kit tekintenek példaképüknek. Míg 20-25 éve a kisiskolásoknak több mint a fele nézett fel a szüleire, addig ma csak a kiskamaszok 1-3 százaléka említette egyik vagy másik szülőjét. A vizsgált korosztály zömének valóban nincs példaképe. Olyan személyt, akire hasonlítani szeretnének, a kisebbek 48, a nagyobbak 11 százaléka nevezett meg. A kisebbek történelmi olvasmányaik példás személyiségeit jelölték meg - Attilától Kossuth Lajosig. A XX. századi személyiségek közül keveset jelöltek meg, de Mindszenty hercegprímás, Tőkés László és Orbán Viktor a példaképek közé került. Sportolók, zenészek - köztük Lagzi Lajcsi és Zámbó Jimmy - viszik a prímet, a színészek közül meg Arnold Schwarzenegger, Tom Cruise, Natalia Oreiro, de magyar színészt senki nem választott, mint ahogy a TV2 és az RTL "tévés személyiségei" közül sem fordult elő egyetlen név sem.

"A nagyobbak kevesebb nevet jelöltek meg - mondta Tóthné -, de érdekes, hogy Szita Károly, Kaposvár polgármestere több szavazatot is kapott. Amikor megindokoltattam velük a választásukat, azt felelték: Azért, mert nem zsebre dolgozik. Két döbbenetes választással is szembesültem: az egyik fiú szerint Császár Előd irigylésre méltó zenész: drogosságát nem tudták rábizonyítani, gyorshajtás miatt elgázolt egy rendőrt, és megúszta másfél év felfüggesztettel. Ha a gyerek bátyja csinálta volna ugyanezt, az legalább 10 évet kapott volna. A másik ilyen választás a whyskis rabló néven elhíresült Ambrus Attila, akit rafinált ügyessége és a bankrablássorozat miatt tartják irigylésre méltónak. Szökése is növelte népszerűségét."

S hogy mit tehetnek a szülők és a pedagógusok azért, hogy az értékrangsor más legyen? Tóth Istvánné szerint egyebek mellett - erősítve az etikaoktatást - valamennyi tanítójelölttel kellene beszélgetni hitről, erkölcsről, példaképekről. Nem tett jót az oktatásnak az a négy év, amikor az oktatási tárca a világnézetileg semleges iskolát erőltette, s azt, hogy a tanárok ne nyilvánítsanak véleményt. Ez a pedagógusok maradék önbizalmát is elvette. Talán lassan eljutunk odáig, hogy nem a tananyag mennyisége, hanem a minősége lesz a döntő, s ezzel párhuzamosan a nevelés is jobban érvényesül. A református, illetve katolikus tanulók egyébként sokkal jobb válaszokat adtak. Az egyházi iskolákban nevelnek, a nem egyházi, de jó iskolákban is. Nem segíti a gyerekek erkölcsi fejlődését, ha azt látják, hogy mindent és mindenkit sárba kell és lehet taposni. Hiába beszélünk erkölcsi tisztaságról, ha korrupciót, megvesztegetést, igazságtalanságot, jogtalan előnyöket látnak maguk körül. Ha nincsenek is tiszta fogalmaik, az igazságérzetük jól működik.

Lőrincz Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu