Könyvespolc

Rákos Sándor: A bárány lázadása

Sokak véleménye, hogy ma már tulajdonképpen nincs is említésre méltó magyar irodalom. Ez már más kor. Hol van ma olyan tehetség, mint Ady, Babits, Kosztolányi! A mai irodalom már csak önmagáért való haszontalanság. Meg aztán érthetetlen is; a költők csak önmaguknak, vagy legfeljebb pályatársaiknak írnak. "Halandó" ember azt úgysem értheti.

Még ha nem értünk is egyet maradéktalanul a fenti véleménnyel, jó azt megtapasztalni, hogy a kortárs alkotók között is vannak, akiknek művei az olvasók egészen széles rétegéhez szólnak. A két esztendővel ezelőtt eltávozott Rákos Sándor most megjelent versválogatása ilyen, sokakat megszólítani képes kötet.

Rákos Sándor Pilinszkyvel egy évben, 1921-ben született, s ezen a biográfiai kapcsolaton túl talán költői kérdésfeltevéseik, vívódásaik és bizonyosságkeresésük is mutat némi rokonságot. Mindkettejük művészetére jellemző, hogy az ésszel már meg nem ragadhatót, fel nem érhetőt próbálja megérinteni. S valóban: ami felé az értelem legfeljebb - lábujjhegyen állva - nyújtózkodni tud, azt a végső magyarázatot a művészet, a költészet sokkal közelebbről képes szemügyre venni.

Nem kifejezetten hívő ember versei Rákos költeményei. Pláne nem katolikus emberé. De olyan valakié, aki a Szentírás talaján áll, vonatkozási rendszerében a Biblia a kiindulópont. Abban keresi a válaszokat, az alapján töpreng, és annak ismeretében fogalmazza meg bizonytalanságait, kételyeit, és Isten utáni vágyakozását.

A versek olvasója a kötetet forgatva bepillanthat a magát egészen átadni képtelen, mégis sokszor kitárulkozó szellem világába, aki ugyanakkor mélyen áhítja Isten közelségét, azt a kapcsolatot, amelyben nem kell többé szerepet játszania. Villanások című versében ezt így fogalmazza meg: hallomásból ismer mind, aki ismer / félreért átsiklik a lényegen / csak az Isten ismer személyesen. A versek ezt a személyes kapcsolatot keresik, ugyanakkor adják ajándékba a kötetben elmélyedő olvasó számára. (Szent István Társulat, Budapest, 2001.)

Balázs István

Dr. Tóth Károly: A múltban a jövőért

A kötet alcíme szerint Válogatás az 1985-2000 közötti igehirdetésekből, cikkekből és előadásokból. Színes, változatos, dokumentáló jellegű, ugyanakkor lelki élményt is adó kötetet vehet kézbe az olvasó. Az Ökumenikus Tanulmányi Központ kiadásában - Tóth Károly 70. születésnapja alkalmából - a központ alapítójának beszédei és írásai kaptak helyet.

A Dunamelléki Református Egyházkerület nyugalmazott püspökének a kötet által közrefogott időszakban - a 80-as, 90-es években - nem csupán a gyülekezetében kellett tanúságot tennie és hirdetnie Isten igéjét, hanem - megbízatásánál, vezetői mivoltánál fogva sokszor társadalmi, politikai színtereken is helyt kellett állnia.

Rendkívül izgalmas esztendőket ölel fel ez a gyűjtemény: a rendszerváltozás éveit. Olyan történelmi korszakot kísér végig, amely a református egyház életében is döntő fordulatot jelentett. Hiteles tükre ez a kötet mindazoknak a változásoknak, amelyek az átalakulást kísérték.

A történelmi momentumokon túl azonban a kötet olvasásakor bepillanthatunk református testvéreink szívébe és lelkébe is. Képet kaphatunk arról, hogy egyes teológiai - de sokkal inkább: életvezetési, -szervezési - kérdéseket ők hogyan látnak, miként oldanak meg. Ugyanakkor megláthatjuk azt is, melyek azok a pontok, ahol eltérően vélekedünk bizonyos kérdésekről.

Ha igazán felelősséget érzünk az ökumenikus párbeszéd terén, akkor rácsodálkozó nyitottsággal forgatjuk Tóth Károly szavait és gondolatait. A szép, kimunkált, míves megfogalmazásokon túl ugyanis igazi, nekünk is szóló útravalót találhatunk a nyugalmazott püspök sorai között.

Adja Isten, hogy Tóth Károly továbbra is eleven, friss gondolatokkal és tanúságtevő hittel hirdesse az Úr szeretetét. (Ökumenikus Tanulmányi Központ, Budapest, 2001.)

- zs n -

Tarr György: Gyermekjog

Egészen 1989-ig kellett várni ahhoz, hogy az ENSZ elfogadja a gyermekek jogairól szóló egyezményt. Amikor ez megtörtént, Magyarország is aláírta a dokumentumot; a polgári törvénykönyv tartalmazza az úgynevezett gyermekvédelmi törvényt. Ez leszögezi, hogy a gyermek ugyanolyan személyiség, mint bárki más, vagyis jogok illetik meg és kötelezettségek terhelik.

A kérdés történeti áttekintésére, nemzetközi tapasztalatok felvonultatására, valamint a hazai helyzet bemutatására vállalkozik Tarr György vékony kötete.

A szerző mindenekelőtt meghatározza a gyermeket mint biológiai létezőt, majd beszél az ember társas életéről, illetve ennek fényében arról, hogy a gyermek is társas lény. Mint ilyen, valamiféle közösségben él, abba születik bele, és abban növekszik. A szerző kitér a Teremtés könyvében olvasható eredetmagyarázatra, és a Biblia fényében is megvilágítja, mit jelent az ember számára a közösségi életforma.

A kötet bepillantást nyújt az egyházjog gyermekekkel foglalkozó területére is, öszszevetve azt a polgári törvénykönyv vonatkozó szakaszaival, majd rátér a kérdés történeti áttekintésére. Nem vállalkozik a gyermekjog múltjának kimerítő bemutatására, csupán szemelvényeket, érdekesebb vagy jelentősebb mozzanatokat ragad ki, például Werbőczy Tripartitumából.

Ezek után tér át a nemzetközi jog gyakorlatának ismertetésére - többek között bemutatja az ENSZ által elfogadott egyezményt -, majd a hazai viszonyokkal zárja a kötetet, nem feledkezve meg a szülők jogairól és kötelezettségeiről sem. Mindent összevetve: Tarr György jóvoltából hiánypótló könyvet; könnyen kezelhető, áttekinthető, világos szerkesztésű és olvasmányos jogismertetést vehet kezébe az olvasó. (Szent István Társulat, Budapest, 2001.)

B. I.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu