Hazánkért sírt a galamb

Krakkói töredékek a magyar forradalomról

Egy lengyel író, Feliks Netz önéletrajzi jellegű, folyóiratban közölt esszéjében különösen aktuális mondatok szerepelnek: "1956-ban, a Życie literackie (Irodalmi Élet) című hetilap hasábjain olvastam egy Petőfi-verset, amelynek egy ismétlődő sorától libabőrös lettem: Akasszátok föl a királyokat! E verset későbbi barátom, Tadeusz Nowak fordította lengyelre - szívből jövő indulatból, a magyarok iránt érzett szolidaritás kifejezéseként. És éppen e verset, e dühvel teli kiáltást szavaltam 1956 októberében, a katowicei Wilhelm Pieck Líceum aulájában egy reggeli sorakozó alkalmával. Ezután az egyetemistákhoz csatlakozva elmentünk vért adni a magyarok számára. Mi, sajnos, még nem voltunk nagykorúak, így csak az idősebbektől vettek vért."

*

Valóban, ama napokban számtalan lengyel településen szerveztek véradást, s ennek emléke ma is elevenen él az emberekben. Alig egy hete, egy krakkói postahivatalban a pultos - ötven év körüli férfi - megtudván, hogy magyar vagyok, büszkén közölte, hogy 1956-ban az ő édesapja is adott vért. Felmerül persze az aggodalmas kérdés, ugyan mi történhetett az összegyűjtött vérrel, és a lengyel esszé is így folytatódik: "Vajon ez a vér eljutott-e valaha is Magyarországra? Vagy kiöntötték a véradó állomás vécéjébe? Gyötör a gondolat, hogy pontosan így történt." Keserűen hozzátehetjük: ha nem a véradó állomás, úgy jóval valószínűbben a csehszlovák határállomás vécéje volt a vég.

Nem ez lett volna az egyetlen nemes szándék, amely Csehszlovákiában hiúsult meg... Egy varsói grafikus, festő, Franciszek Starowieyski 1956 októberének utolsó napjaiban készítette el Síró galamb című híres litográfiáját. Kézi eljárással mintegy százötven másolatot gyártott, amelyeket Varsó legkülönbözőbb pontjain ragasztott ki: a Síró galamb pillanatok alatt a magyar forradalom jelképe lett. A galamb Lengyelországban három okból is beszédes üzenet; a Szentlelket megjelenítő keresztény szimbólum, illetve a csőrében olajágat tartó békegalamb mellett különös tartalmat hordoz: egy közismert legenda szerint a Krakkó főterén nyüzsgő galambok valójában elvarázsolt lengyel vitézek. A hazánkért könnyező galambok kiplakátolása után Starowieyski Budapestre indult, hogy fegyverrel harcoljon a szabadságért - ám Csehszlovákiában egy rendőri igazoltatás során letartóztatták és visszatoloncolták. Alighanem a vértanúság koszorújától fosztották meg ezzel.

*

Egy lengyel rádióállomás rendkívül érdekes hangdokumentumot játszott le. A felvétel Elvis Presley egyik fellépésén készült, 1956 novemberének legelején (sajnos, a pontos helyszín és dátum megjelölése nélkül). A koncert kezdete előtt a szórakozóhely tulajdonosa lépett a színpadra, bejelenteni: Elvis Presley felkérte őt, hogy közölje: a műsor második felében elhangzó Song in the valley (Dal a völgyben) című számot a magyar forradalmárok tiszteletére énekli - ez a dal fejezi ki ugyanis legpontosabban a magyarok iránt érzett szimpátiáját. Egyben üzeni, hogy a koncert teljes bevételét Magyarországra szándékozik küldetni, és felkéri a hallgatóságot a további adakozásra. A hangdokumentum a nevezetes dallal folytatódik: szép, csöndes, egészen lassú szám. Eljutott-e hozzánk valamilyen formában a pénzadomány, ma már nem számít. Sokkal fontosabb, hogy vonzó részletet kapunk egy ember portréjához. Az Elvis Presley alakjához fűződő közhelyek - bájmosolygó hollywoodi szépfiú, rongylábú parkett-táncos, kábítószertől és alkoholtól felpüffedt roncs - mellé, a történeti hűség kedvéért, illesszük ezt a töredéket!

Zsille Gábor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu