Filmkritika

Mesterséges értelem

A.I. - Artificial Intelligence

Steven Spielberg legújabb filmjének témája régi-új: alkossunk olyan robotot, mely képes viszontszeretni az embert. A történet szerint egy csoport tudós robotgyereket készít, amely szereti a szüleit és maga a megtestesült angyal. Mindezt egy olyan világban, ahol a legtöbb munkát robotok végzik, sőt, egyes emberi feladatokat is ellátnak, például a dada szerepét. A mű a robotgyerek sorsát követi addig, míg a "kicsi" rá nem jön, hogy nem lehet sohasem igazi, valódi gyerekké.

Az alkotás talányosan kezdődik, mivel a történet kezdetét nem egy évszámhoz köti, hanem egy jövőbeli eseményhez, mégpedig a sarki jégtakarók üvegházhatás miatt bekövetkező elolvadásához és ennek következményeihez. Ez pedig nem konkrét időmeghatározás: egyaránt lehet közeli, illetve távoli jövő, azaz a film gyökere, előzménye napjaink életében, felfogásában van!

A film be is mutatja a mai felfogást: a robotgyerek megalkotásának vitájában a mindent eldöntő érv az, hogy új piacot nyit meg, s nagy lenne a kereslet. Hát ez az! Ma is minden döntés mögött üzleti, gazda(g)sági okokat találunk, s az etikai megfontolások nem játszanak szerepet. Társadalmi kapcsolatainkból kivonjuk lelkünket, hogy védjük a támadásoktól, így mindennapi feladatainkat lelketlenül, gépiesen csináljuk. Ezért sivár az életünk! Nem adjuk bele egyéniségünket a munkánkba, kapcsolatainkba!

A műben megjelenik napjaink egyik legelkeserítőbb felfogása (a robotgyerek másik előnye), hogy ha a vevő megunta, megsemmisíthető. Ez lefordítva azt jelenti, hogy eltűnik a nevelés felelőssége! Ma is sok családban gondolják úgy, hogy az iskolában kellően megnevelik a gyereket, s otthon már nem is kell törődni vele, elég ha megkapja a reggelit meg a vacsorát.

Pedig az igazi gyereknevelés a családokban zajlik, s ennek a folyamatnak minden napja súlyos felelősséggel jár, hiszen a gyermek a nevelés hatására válik igazi emberré. A szülőknek óriási a felelősségük, mely elől nem térhetnek ki, hiszen nevelésük, vagy nem nevelésük eredményével életük végéig szembesülnek.

A filmet, amely igazán szép képekből áll, ismételten elrontották a hollywoodi szabályok: az alkotásnak négyszer van vége, s a film mozibeli vége a lehető legrosszabb befejezés. A rendező ugyanis megkísérli a lehető legboldogabb véget megalkotni - hajánál fogva előrángatott ötletekkel - , hogy megfeleljen a happy end követelményének. Ezzel tönkreteszi az alkotást, mivel így a moziból a néző egy lezárt, megoldott filmmel a fejében jön ki, s nem kezd el gondolkozni, nem teszi fel saját életére vonatkozóan a műben felvetett kérdéseket.

A lehetséges befejezések közül a legkorábbi lenne az igazi, s feltehető, hogy Spielbergnek is ez volt a szándéka, de a producer ezt nem engedte. Ebben az esetben ugyanis a film a robotgyerek öngyilkosságával zárulna, mivel rájön, hogy a Kék Tündér nem létezik, s nem lehet igazi gyerekké. Ez a nézőt reményeiből a valóságba lökné, s azon nyomban elgondolkodna az alkotáson. Az amerikai producerek vajon miért nem akarják, hogy gondolkozzunk?

A.I. - Mesterséges értelem: színes, feliratos sci-fi, 145 perc, rendezte Steven Spielberg

Kas Géza

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu