Czigány György

Halottak-napi felhők

nem az örök világosság, de

mégis derű az áthatolhatatlan

mögött, ilyenkor kell fölnyúlva,

gyerekként belekapaszkodni, ahogy

Zsófi nyúzza szeretteit, csüggeni,

csimpaszkodni a képtelenbe -

hinni a láthatatlan, meg sem

történt gyógyulásban és szólni

mindenfajta rejtett létezőhöz,

amikor a ködben fény hajt ki

és kardvirág-levél pengényi rése

enged ámulva átkukucskálni

oda, ahol elefántok bandukolnak,

vagy a test-könnyűség forgószél

iramával hengergőznek lányok lefelé

sosevolt nyár domboldalán, miközben

függönyök nyílnak, mint a nevetés!

Holott minket végleg e csuklyás

ködökbe zártak, hol nincs más, csak a

pokrócba csavart testek körüli foltok

fénye, gyöngécske gyertyák irgalma,

november virágai.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu