Uj Ember

2001.11.04
LVII. évf. 44. (2779.)

November 5.:
Szent Imre ünnepe

Főoldal
Címlap
Házaspár a boldogok sorában
Befejeződött a szinódus
Üvöltő "intelligencia"
Lelkiség
"Hogy keresse és megmentse az elveszettet"
Évközi 31. vasárnap
Fölismerések pápája
Áhítat
Szentáldozás régen és ma (3.)
ÉLET ÉS LITURGIA
A hét liturgiája c év
Katolikus szemmel
A jövő útja a család
Előzetes egy könyvsorozathoz
Tárgyilagos ember, bolond világban
Lelki ismeret
Istentelen esküdözés
(ezerötszáz gyors)
A bűnöző jogai
Lapszél
Élő egyház
Szociológiai kutatás Kelet-Közép-Európa egyházairól
Lezárult az Aufbruch-program
Takács Nándor püspök aranymisés
Kápolna a pásztói kórházban
Viharedzett falak és szívek
Ünnep a komáromi katolikus iskolában
Élő egyház
Kína misszionáriusa
Matteo Ricci emlékezete
Magyar ciszterci a pápai szentírásbizottságban
Keresztényellenesség Pakisztánban
Püspöki szinódus
Megválasztották a főtitkári tanácsot
Október 23. Capestranóban
Fórum
A zsoltárfordításról 4. rész
G. B. Shaw: Sosem lehet tudni
Bemutató a Madách Színházban
Az Olvasó írja
A szeretet mint ajándék
Könyvespolc
Rákos Sándor: A bárány lázadása
Fórum
A pápa személyes emlékei 1956-ról
Életkép a pesti utcáról
Hazánkért sírt a galamb
Krakkói töredékek a magyar forradalomról
Nemzedékek - hit, erkölcs és példaképek nélkül
Rockopera 1956-ról
´56-os kiállítás
Fórum
Jótékonysági koncert a Szent Ferenc Kórház javára
Beszélgetés Baltási Klára főnővérrel
Vándorbot
Új ifjúsági műsor a Duna Televízióban
Előkészítő találkozók novemberben
Fórum
Hitoktatás: kötelező választás?
Beszélgetés Huzsvár László püspökkel
"A gyermekek arcán látom a világot"
Ima az elmenőkért
Ifjúság
Jézus humora
Új idők Kharónja
Levél egy őszinte emberhez
Mesterséges értelem
Filmkritika
Rejtvény
Tíz és tizennégy év közöttieknek
Kultúra
A magyar valóság kálváriáján
1956 elhunyt és élő hőseinek
A süni halála
Száműzöttek menedéke
Halottak-napi felhők
Fórum
Életige
2001. november
Hazai és nemzetközi számvetés
Európa kereszténysége a modern idők kihívása előtt
Küldetésben...
Budapesti fiatalok a perui misszióban
Mozaik
Növények teleltetése
Remete és pásztor
Szent Vendel ünnepe a rábaközi Szanyban
Tar Pál vatikáni kitüntetése
Tengernek Csillaga
Szent István intelmei latin-olasz nyelven
Petneházi hálaének Múcsonyban

 

Jézus humora

Jézus sziporkázó mesemondó volt, amint azt sok példabeszéde tanúsítja. Sokszor az a benyomásunk, ott a helyszínen gyártotta őket, válaszként a pillanatnyi helyzet kihívására. A legtöbb példabeszéde annyira zseniálisan eredeti, hogy még a kevésbé vallásos emberek is ismerik azokat. Ezúttal szeretnénk felfigyelni Jézus egyik emberi vonására, amely pontosan példabeszédeiben jutott a leginkább kifejezésre: nagyszerű humorérzékére.

Az igazi humor nem arra irányul, hogy nevetségessé tegye a másikat, hanem az ellentmondások kidomborítása révén akarja felhívni a figyelmet a lényegesre. A hiteles humor melegséget és megértést tükröz.

Jézus egyes képeit, amelyeket példabeszédeiben használt, talán a legjobban úgy tudnánk megérteni, ha hozzáképzelünk egy huncut mosolyt az ajkán, illetve pillantást a szemében, például amikor olyan túlzásokat használt, mint a szálka és a gerenda a másik szemében, vagy a teve, amely keservesen kínlódik, hogy átfúrja magát a tű fokán.

Együtt érző megértése tette képessé Jézust arra, hogy mindig megtalálja a közös hullámhosszat az emberekkel. Még a legkínosabb helyzetet is képes volt gyengéden kezelni anélkül, hogy feladta volna kompromisszumokat nem ismerő elveit. Gondoljunk csak a házasságtörésen ért asszonyra, vagy arra a nőre, aki könnyeivel mosta Jézus lábát, és a Jákob kútjánál ügyetlenkedő szamáriai aszszonyra. Mindhárom esetre jellemző, hogy Jézus a végsőkig udvarias volt és tanítványait is arra oktatta, úgy igyekezzenek hibáikra figyelmeztetni másokat, hogy ne sértsenek meg senkit emberi méltóságukban.

Mégis, van egy eset, amikor úgy tűnik, mintha Jézus elveszítette volna türelmét és sértő szavakat használt. Arról a kánaáni pogány asszonyról van szó, aki azért kereste fel Jézust, hogy segítséget kérjen beteg lánya számára. Azt a választ kapta, hogy nem jó dolog a gyermekek eledelét a kiskutyáknak adni. A zsidók nemritkán azzal fejezték ki a pogányok iránti ellenszenvüket, hogy kutyának nevezték őket. Mivel ez a goromba válasz teljesen rendhagyónak hangzik a jóságos és megértő Jézus szájából, mélyebb lélektani elemzést igényel.

Az incidens megértéséhez a kulcsfogalom Márk evangélista bevezető mondata, amelyben hangsúlyozza, hogy Jézus fáradt volt és végre talált magának egy csendes helyet, ahol megpihenhetett egy kicsit, arra kérve tanítványait, hogy tartsák titokban hollétét. (v.ö. Mk 7,24 skk.) De ez a hölgy valami furfanggal mégiscsak megtudta hol keresse Jézust, és kedveskedéssel vegyes határozottsággal, esetleg egy kis tolakodással odaférkőzött hozzá.

Jézus bizonyos derűvel figyelte, hogyan verekszi át magát az asszony a tanítványok tanácstalan gyűrűjén, azonnal felmérte jellemét, és úgy döntött, hogy a kissé fennkölt hangnem lesz a legalkalmasabb eszköz a kedélyek lecsillapítására. Képzeljük csak el, amint mennyezetre emelt tekintettel fogalmazza meg e mondatot: "Nem való ugyanis elvenni a gyermekektől a kenyeret, és a kiskutyáknak dobni." De az asszony nem veszítette el harciasságát, és rögtön kész volt a válasszal: "Igen, Uram, de azért a kiskutyák is esznek az asztal alatt abból, amit a gyerekek elmorzsálnak".

Valószínűleg mindenki elmosolyodott ezen a váratlan fordulaton, amikor az asszony egy első tekintetre sértőnek tűnő megrovást saját előnyére fordított. "Nagyon helyes", válaszolta Jézus, akit meghatott a pogány asszony hite, "ha így látod a dolgokat, akkor hazamehetsz, mert lányod meggyógyult". És az asszony nagy boldogan elfutott. Megkapta, amit kért, mi több, nem megalázottan, hanem emberségében kimondhatatlanul meggazdagodva ment haza.

A Jézust követő keresztény nem besavanyodott, magába roskadt valaki, hanem olyan ember, aki tud mások felé fordulni, és megérzi a másik esetlen viselkedése mögött meghúzódó emberi méltóságot. Amikor Krisztus-követésről hallunk, akkor valahogy akaratlanul is keresztre, szenvedésre és lemondásra gondolunk. Kétségtelenül ezek a valóságok is hozzátartoznak nemcsak a keresztény, hanem minden hiteles emberi élethez. De Jézus sehol sem állította, hogy csak ebben kell őt követnünk, ezért igen hasznos lenne lelki életünk szempontjából "felvállalnunk" Jézus többi emberi vonását is, nem utolsósorban követni őt emberszerető humorában.

Szentmártoni Mihály S.J.

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu