Befejeződött a szinódus

Mire olvasóink kézhez kapják lapunkat, már véget ért a Vatikánban a Püspöki Szinódus 10. rendes ülése, mely egész hónapban, október 27-ig tanácskozott. A szinóduson 247 püspök, 23 megfigyelő, 16 szakértő vett részt, és más egyházak részéről 6 vendég. Amikor azonban e sorokat írom, hogy katolikus hírügynökségek jelentései alapján bemutassam a szinódusi munka néhány érdekesebb megnyilatkozását, még csak az október 23-ig szóló jelentések állnak rendelkezésre.

A szinódus előtt sokan találgatták, sor kerülhet-e a szinódus munkamódszerének reformjára. Több bíboros is javasolta ezt, mondván: a témák szűkítése hatékonyabb vitát és eredményt hozna. Jan Schotte belga kuriális bíboros, a Püspöki Szinódus főtitkára azonban már augusztusban kijelentette, hogy szerinte nincs szükség reformra, a szinódus "bevált és hatékony fórumnak" bizonyult.

A püspöki szolgálatról szóló megbeszélések során - a szinódus témája hivatalos megfogalmazás szerint "A püspök Jézus Krisztus Evangéliumának szolgája a világ reménységére" volt - a legérdekesebb kérdéseknek ezek tűntek a vatikáni tudósítók számára: vajon lesz-e folytatása annak a vitának, amelyet a két nagy teológus, Joseph Ratzinger és Walter Kasper bíboros a sajtóban folytatott tavaly az egyetemes és helyi egyház viszonyáról. Lesz-e előrehaladás a kollegialitás terén, vagyis abban, miként gyakorolhatják a püspökök - a pápával egységben - felelősségüket az egyetemes egyház vezetésében? Növekszik-e a püspöki konferenciák hatásköre?

A szeptember 11-i terrorista merényletek New Yorkban és Washingtonban, és az amerikai válaszcsapás Afganisztánban természetesen bizonyos mértékig megzavarták a tanácskozást, és ismételt békefelhívásokra, a vallások közötti párbeszéd sürgetésére és fokozott biztonsági rendszabályokra is vezetett. De felvetődött a már szinte feledésbe merült kérdés is az "igazságos háborúról". Ez utóbbiról még sok elgondolkodtatót fogunk hallani.

Az amerikai püspöki konferencia elnöke, Joseph Anthony Fiorenza püspök az egyház szociális tanításából alkalmazta a Szentszék és a helyi egyházak viszonyára a szubszidiaritás fogalmát. Az amerikai főpap szerint nem zavarja meg az egységet, ha meghatározott kérdésekben a helyi viszonyokat jobban ismerő püspökök szélesebb jogkört kapnak. Erre új módokat, formákat kell keresni. Norbert Brunner svájci püspök határozottabban fogalmazott: "Központilag csak azt kell szabályozni, ami az egyház egysége szempontjából szükséges". Több bizalmat kért a római kúria részéről a püspökök iránt. Olyan szinódus létrehívását vetette fel, amely a püspöki konferenciák választott képviselőiből állna, és gyakran tartana a pápa elnökletével munkaüléseket aktuális egyházvezetési ügyekről. Az új-zélandi Patrick James Dunn püspök hasonló javaslattal élt: a püspöki konferenciák elnökei gyakran üljenek össze a kuriális intézmények vezetőivel.

A szinódusi atyák közül sokan vetették fel a püspöki kollegialitás jobb érvényesítésének szükségességét, a püspöki konferenciák hatáskörének növelését. Persze ennek is lehet negatív következménye, amire sokszor nem gondolunk. A csángó magyarok anyanyelvi liturgiáját például egy önállóbb romániai püspöki konferencia tovább akadályozhatná. Aligha ilyesmire gondolnak persze azok, akik a helyi egyházat kívánják erősíteni az egyház egysége és a keresztény egység távlatában.

Joseph Ratzinger bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa azt hangsúlyozta, hogy az egyház központi problémája ma az a folyamat, amelyet így lehetne megfogalmazni: Istennek a világból való száműzése és Jézus történelmi alakjának kiüresítése. Éppen ezért az embereket nem a belső egyházi problémák érdeklik, hanem Krisztus tanítása. A püspököknek agnosztikus és ateista kultúrában kell hirdetniük ezt a tanítást. Ehhez világos evangéliumi tájékozódásra, a szellemek megkülönböztetésére és az "idők jeleinek" felismerésére van szükségük. A püspökök feladata, hogy az Evangélium teljességét "az igazság bátorságával" és "a szenvedésre való készséggel" hirdessék. Friedrich Wetter bíboros, müncheni érsek azt kívánta, hogy új püspökök kinevezésénél jobban vegyék figyelembe az érintett egyháztartomány javaslatait. Godfried Danneels brüsszeli bíboros érsek elismerte, hogy a Püspöki Szinódus "a kollegialitás fontos eszköze", de hatékonyabb volna, ha gyakrabban, kisebb létszámmal és pontosan meghatározott témáról tanácskozna. A szentszéki dokumentumok szerzőitől azt kérte, ne csak a teológiai pontosságra, de a meggyőző és közérthető fogalmazásra is ügyeljenek, továbbá előbb küldjék meg a szöveget a püspöki konferenciáknak, hogy felkészülhessenek a gyors kommentálásra.

Walter Kasper bíboros nehezményezte, hogy a szinódus vitaindító munkadokumentumában a keresztény egységtörekvéseknek szinte csak veszélyeiről és negatív oldaláról esik szó. Pedig 35 év alatt újra megélhetővé vált testvériségünk. Még nehéz kérdések várnak tisztázásra abban a tekintetben, hogy mit nevezünk egyháznak, mi, különböző keresztény közösségekhez tartozók.

A szinódus utolsó hetében a Szentatya elé terjesztendő javaslatokat összegezték. A pápa ezek átgondolása után fogja majd - várhatóan jövőre - kiadni apostoli buzdításnak nevezett dokumentumát, melyben összefoglalja a szinódus anyagát.

Rosdy Pál

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu