Pierre Jean Jouve (1887-1976)
Áhítat
A szoba szőke és mély és a sápadt olajfa-csúcs
Még sápadtabb az égben és a hegyekre az ősz mosolyog
És én egyedül önmagamba nézek a bűnös helyett
Kristály-ígéretet találok és erőt az imádáshoz.
Egy aranyfalvat nézek és lehelet nélküli leget gondolok el
Sejtem a tengert ott távol összeszedem szívemet itt
Egy Krisztust képzelek vérünkben végtelen és szelíd seb
Isteni mennydörgést melynek teljes nyugalma visszhangzik.
(Szabó Ferenc fordítása)
|