|
 |
||||||
|
|
|
Levél egy pap barátomnak Kedves Atyám! Te is tanítottad nekem: nem szabad irigynek lenni. Most mégis az vagyok. Éppen rád! No nem azért, mert sok-sok viszontagság után épül a templom, melynek megálmodása, tervezése a te munkádhoz kapcsolódik, s most születésénél is te bábáskodhatsz. Nem is azért vagyok irigy, mert köztársasági elnökünk felesége, valamint a miniszterelnök egyházi tanácsadója is jelen volt a bokréta-ünnepen, amellyel az építők jelzik, hogy elérték az épület falainak legmagasabb pontját. Nem is azért, mert a Mátyás-templom kórusa Tardy László vezetésével énekelt az ünnepen.
De irigyellek, mert a rossz idő ellenére híveid szép számmal eljöttek az ünnepi szentmisére. És főleg azért, mert szervező lelkészként annyi erőd, hited, energiád volt és van. Úgy tűnik, igazad volt, amikor úgy láttad: előbb az emberek lelkében kell építkezned, s csak utána épülhet a fizikailag is megfogható templom. Irigyellek, hogy mindenre van embered. Bíznak benned, hisznek neked. Féltelek, de egyben irigyellek is, mert hatalmas a felelősséged: ezek az emberek követnek téged, példaképüknek tekintenek. Vigyáznod kell rájuk, mert rád lettek bízva!
Vigyáznod kell, mert harminc évvel ezelőtt meghallottad a hívást. Pap lettél, vállaltad az engedelmességet, a hűséget, a szolgálatot, az alázatot. Naponta gyakorolhatod mindezt. Vannak irigyeid rajtam kívül is! Tőlük is tudsz tanulni. Figyelmeztetnek, hogy jó vagy rossz úton jársz-e. De irigyellek azokért a paptestvéreidért is, akik eljöttek a templom bokrétaünnepére, amely egybeesett harmincéves papi szolgálatod emlékmiséjével is. Veled, híveiddel, velünk ünnepeltek ők is. Látszott, hogy szeretnek, becsülnek. Irigyellek, mert a templomon kívül más funkciókra is alkalmas lesz az épület, amelyet építesz! Fiatalok és öregek élhetik majd hétköznapjaikat együtt. Könyvtárban művelődhetnek majd hívek és nem hívők egyaránt. Mindig nyitva lesz a templom, hogy az arra járók betérhessenek Jézushoz egy-egy fohászra, imára. S ott lesz az élet utolsó állomásának helye, a Hospice. Irigyellek ezért is. Hiszen úgy tudsz beszélni, úgy tudsz gondolkodni a halálról, ahogy ezt tetted most az ünnepi misén is. Nem félsz tőle, mert hiszed: örök életre vagyunk teremtve. Irigyellek azért is, mert híveiddel el tudtad fogadtatni az örök élet útjára vezető áldozás nálatok szokásos furcsa rendjét is: aki nincs a megszentelő kegyelem állapotában, ugyancsak kimegy "köszönni" az oltáriszentségnek, s a paptól a kereszt jelét kapja a homlokára. Bizony ehhez őszinte közösség, hit, erő, kölcsönös bizalom kell!
Irigyellek tehát, hogy Gazdagréten dolgozhatsz. Irigyellek nyugalmadért, hitedért, kiegyensúlyozottságodért. Kedves László Atya, kedves Lipp László! Remélem nem haragszol rám a tegezésért, pedig ez újságunk hasábjain nem szokás. Remélem nem haragszol, hogy barátként köszöntelek. Remélem, érzed, hogy az irigység ez esetben a gratuláció megfelelője. Remélem, lesz erőd, hited, alkalmad folytatni az elkezdett munkát.
Bókay László
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:ujember@drotposta.hu
| ||||||
