|
 |
||||||
|
|
|
Czakó Gábor Jelenpor A Válasz ökológiai tanácskozásán Szabó Erik, külföldön élő hazánkfia javasolta, hogy ne csak a vizeket, a levegőt, a lényeket védjük. Tartsunk csend-napot. Csöndtüntetést, melyen nem hangzanának el szónoklatok, nem szólna zenekar, nem kiabálnának alkalmi rigmusokat a résztvevők. Legföljebb egy folyamodványt nyújtanának át a hatóságoknak, természetesen szó nélkül, benne azzal a követeléssel, hogy miként jogunk van a tiszta levegőhöz, ivóvízhez - ha egyáltalán létezik jog az egészséges környezethez -, ugyanúgy jogunk kell, hogy legyen a csöndhöz, hogy ne bőgjenek a motorok, hallgassanak el a köztéri zajongók, a piaci árusok kapcsolják le magnóikat. Hogy e csönd-perceken kívül is vegyük halkabbra magunkat. * A csöndhöz azért van jogunk, indokolja Szabó úr, mert az embernek el kell vonulnia olykor önmagába, meditálnia kell, elmélkedni, ehhez pedig zajra nincs szükség. * Velünkjáró című kis könyvecskémet dedikálgattam a Szent István Társulat sátra előtt a könyvhéten. Megállt az asztalnál egy kalapos, sétálómagnós fiatalember. A fülhallgatók ideiglenesen a vállára vetve. Belelapozott a könyvbe, elolvasott pár sort, aztán gyorsan odavetette: "Remélem, tudja, hogy Jézus nem volt keresztény?" - Ledobta a könyvet, s elszaladt. * A legutóbbi taxisgyilkosságok után ismét vita kezdődött, hogy miként lehetne megóvni a sofőröket a rablóktól. Törhetetlen üvegfallal? Automata gázfúvókákkal? Jelzőkürttel, fénnyel? Vajon lehetséges, hogy valamely szakma tagjai külön védelmet és teljes biztonságot kapjanak egy bomladozó, késő-gazdaságkori társadalomban, ahol az anyagi érdek az értékrend csúcsára tolakodott? S immár nem csupán suttyomban garázdálkodik. Fényes nappal, a kormányok, filozófiák, nevelésügyi hatóságok, tömegmédiumok, haladó értelmiségiek beleegyezésével, ha éppen nem segédletével rombolja a népek szellemi, közösségi, vallási, családi, erkölcsi, jogi, nyelvi, esztétikai - bizony, esztétikai - s még számos egyéb, sőt, összes védelmi rendszereit. * A mennyiség sosem válik minőséggé. Minél inkább úrrá lesz, például egy embercsoporton a kvantitatív meghatározottság, annál többet veszít minőségéből - egyre silányabbá válik. Mondhatjuk persze, hogy tömeg, a csőcselék, a szétbomlott tetem, az elporlott csont is minőség, s kétségtelen, ám ez csupán játék a szavakkal. A minőség csak minőségtől származhat. A kenyérszaporításban részt vevő tömeg, vagy ötezer férfi és a megszámlálatlan asszony és gyermek, éhes. Az éhség, mint az emberi természet kvantitatív megnyilatkozása nyilván előbb-utóbb arra kényszerítené őket, hogy ha megtalálnák a fiút az öt kenyérrel és a hét hallal, kirabolnák. A cipókat és a halakat szétmarcangolnák, egymás kezéből kimarnák, tépnék-zúznák-harapnák. Addig, míg az összes morzsát bele nem taposnák a földbe, s még éhesebbek nem maradnának, a gyomrukban haragvó űrt immár gyűlölet is keserítené: a másik négyezer-kilencszáz-kilencvenkilenc volt az oka, hogy a kevés étel is odalett. Hogy Jézus a sokaság középpontjába áll, a halakat és a kenyereket megáldja, s szétosztja, a tömeggé válást megakadályozza. Szerkezetet ad a népnek, közösséget teremt. Mi a közösség létrejöttének bizonyítéka? A tizenkét kosár maradék. A bőség. A közösség ismertetőjegye a bőség. Az emberi kapcsolat egyetlen bázisa a szeretet, amiről Pál írja, hogy nem fogy el soha: bármennyit használjuk, osztjuk, szórjuk. Nemcsak hogy nem fogy, hanem mindettől szaporodik. Akik bőkezűen, számolatlanul adják, azok egyre bővebben bírják, akárcsak azok is, akik kapják. A szeretet a létezésben a minőség. Az egyetlen minőség. Amikor a szeretet kiárad, akkor a társaság, az egybegyűltek, a sokaság nem tömeggé válik, hanem közösséggé. S ennek a változásnak azonnali és kézzelfogható bizonyítéka a bőség. Az öt árpacipóval és hét hallal jóllakik az ötezer férfi az aszszonyokkal és a gyermekekkel együtt, s tizenkét kosár étel marad utánuk. Több, mint amennyivel elkezdték a vacsorát. * Ahol a javak bőségben vannak, de szemétté válnak, miközben egyre többen és többen nélkülöznek. Az egyre kevesebbek egyre nagyobb dúskálása a Földön egyre többek szükségéhez vezet. Mi a megoldás? - kérdezik minduntalan. A válasz annyira egyszerű és annyira radikális, hogy kevesen merik vállalni. A világ politikai és gazdasági hatalmasai közül talán senki. Melyikünk kezdi?
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:ujember@drotposta.hu
| ||||||
