|
 |
||||||
|
|
|
A lelkiismeret embere Száz éve született Domokos Pál Péter Bartók-előadásra készült, amikor a lakásán először meglátogattam. Közvetlensége, barátsága arra az emberre vallott, aki a tudományt, a magyarságot és a keresztet egyszerre ölelte magához. Hosszan beszélgettünk a csángó-sorsról, Kájoniról, a "kisajátított kultúráról", arról az elidegenített Magyarországról, amelyről csak siralmas éneket költhetett az emlékezet.
Péter bácsi folyton emlékezett, ezért volt prófétai a lelke. Kristálytiszta logikája (a matematikának is mestere volt), acél-akarata, rendkívüli képességével néprajz, népzene, néptánc, történelem, irodalom tárgyában a szakmai ismereteken túllépve azok benső törvényeit vizsgálta. Időnként felhívott, mert megjelent egy könyv. Ennyit mondott csak: Fontos. Publikációinak se szeri, se száma, A moldvai magyarság, amely először 1931-ben, Csíkszeredán jelent meg, agyonolvasott könyve: a polcomon folyton kezem ügyében hever és - várakozik. Mint annyi más gondolata ennek a kiváló tudósnak-tanítónak, aki a XX. század üzenetét továbbmondja századunknak, a kincs-féltők örökségét. A kötet bővített kiadásban most újra megjelent. Mosolygó arca néz rám dedikált fényképéről. Mi lehetett az ars poeticája? Amit az egyik legfontosabb szerkesztett könyvének címlapjára írt, Petrás Ince János minorita gyűjtőtől véve kölcsön: "...édes Hazámnak akartam szolgálni..." Szolgált, tűzön-vízen át. Mert lelkiismeretében erős volt. Székely. (tóth)
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:ujember@drotposta.hu
| ||||||
