Falatkák Helsinkiből

Május végén rendezte meg a finnországi Helsinkiben a XIV. Keresztény Televíziós Fesztivált az UNDA és a WACC, a katolikus és a protestáns televíziós világszövetség. A résztvevők öt napon keresztül láthattak érdekes televíziós műsorokat a versenybe válogatott alkotások vetítésén, és a több száz benevezett műsort kínáló videokönyvtárban. A hatalmas étlapból csak néhány falatkáról tudósíthatok, hiszen úgysem lehet igazán hatásos egy leírt televíziós adás, mint ahogy ínyes falatokat is nehéz betűkkel megkóstoltatni.

A legérdekesebbek azok a műsorok voltak, amelyek indirekt módon mutatták be Isten, ember, hit és az élet kapcsolatát. Hogyan ébredt föl a hit egy megégett pilótában szenvedései közben, és hogyan vált ez a hit gyógyító erővé. Hogyan mentik át a kínaiak által megszállt Tibetből a hittudományra kiszemelt gyerekeket a Himalája veszélyes hegyormain, hogyan él egy albán klán Amerikában és szülőföldjén istenhitben és istentelenül. Érdekes volt látni "reppelő" hitvallókat és Máriához zarándokló vad motorosokat, bőrdzsekis, száguldozó papjukkal. Isten a pilótatársam címmel izgalmas haditudósítást láthattunk a NATO jugoszláviai büntető hadjáratáról. A tévések elkísérték a repülőgép-anyahajót az Adriára, és riportokat készítettek a bevetésre készülő, illetve a hazatérő pilótákkal, és mindenekelőtt a hajólelkésszel. A buzgó tiszteletes azon fáradozott, hogy minden erővel bizonyítsa, hogy a hadi tettek Isten akaratából valók, és hogy az Úr is azt akarja, hogy büntessenek, bombázzanak. Mint a történelemben annyiszor, mindig, mindkét oldalon. A műsor mondandója csak a végén vált világossá, amikor megjelent a felirat: Isten nevét szádra hiába ne vedd. Oh, Isten címmel összeállítást láthattunk hitetlenekről, akik a maguk módján tagadólag, megengedőleg, gúnyosan, érdektelenséggel nyilatkoznak a hitről, Istenről, és közben a nézőben egyre erősödik, világosodik a hit értékrendje. Egy lengyel stáb olyan filmet forgatott Szentatyánk izraeli látogatásáról, ami csupa mellékes eseményről, mellékes szereplőről, a híradók által soha nem mutatott epizódokról szólt, és ezáltal emberileg egyre hitelesebb és értékelhetőbb víziót formált a nézők számára a szentföldi zarándoklatról.

Ha mutatjuk a visszáját, jobban értékeljük a színét - ajánlotta tanulságát a fesztivál.

* * *

S hogy most valódi falatkákról is szót ejtsünk, hasonló módon szeretném ínyességüket is táplálni. A nap mint nap felkínált lazacfalatok finomságát csak fokozta a kikötőben kapható aprócska sült hal, a 3-4 centiméter hosszú, fél centi vastagságú, ropogósra sült, mindenestül lenyelhető halacskák enyhén fokhagymás íze rendkívüli volt.

S végül egy fogadás. Bárki utánozhatja, olcsó és rendkívüli. Az ortodox katedrálisban gyűltünk össze ökumenikus imára, utána pedig az altemplomban egy fogadásra, beszélgetésre. A menü a következő volt: nagy tálakon félbevágott csemegeuborka-halmaz, kosarakban ropogós héjú rozskenyér, csöbrökben méz és tejföl. Hozzá kitűnő chilei és ausztráliai fehér- és vörösbor. És ez a vacsora? A jó sok rozskenyérszelet tejföllel, a mézzel fűszerezett uborka remek ágyat kínált a bornak, a bor meg kiáltott a mézes uborka után. S ki fogyaszthatta volna mindezt a tejfölös kenyér nélkül. Jót ettünk és jól ittunk e különleges fogadáson. Az ízek szám emlékezetében maradtak, és e falatkák mindig eszembe juttatják a különleges tévéműsorokat is.

Jósfay György

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu