"Nyisd meg, Uram, szent ajtódat..."

Életmű sugalmában

"Erdélyi Zsuzsanna... az elmúlt évtizedekben elsősorban az archaikus népi imádságok felfedezésével, műfaji leírásával, művelődéstörténeti, irodalmi, folklorisztikai elemzésével és közzétételével szerzett szakmai tekintélyt nemcsak idehaza, hanem határainkon túl is." - Így jellemzi a kutató, fiatal pályatárs: Barna Gábor azt az "erős asszonyt", aki családjában, a tudományban egyazon szívvel teszi a dolgát ma is, amikor túllépett a nyolcvanadik életévén.

A szellem ugyanis sohasem időhöz tartozó; igaza van annak, aki a frissességet "odaáti" gondolatpárral szemléli, vagyis az el nem múló örömhöz és a boldogsághoz való ragaszkodás benső törekvésének tulajdonítja. Több ez földi dimenziónál!

Lapozgatva, újraolvasva azt a tekintélyes könyvet, amely "köszöntő kötet" Erdélyi Zsuzsanna születésnapjára, Barna Gábor okos szavai nyomán az olvasó rádöbben: hány a forrás még, amelynek meg kell találni az aranyvizét, eltakarítani az avart, s egy hanyatló ország hanyatló fiának megmutatni: nem szégyen, hanem erő a múlt áldása lélekben és gyakorlatban. Az egyre időszerűbbé váló angol (költő és esszéista): T.S. Eliot mondatát nem lehet elégszer idézni: "Jelen és múlt között a különbség az, hogy a tudatos jelen oly módon és oly mértékben ismeri a múltat, amilyen módon és mértékben a múlt maga erre még képtelen volt."

Ezt vette észre évtizedekkel ezelőtt Erdélyi Zsuzsanna (Lékai bíboros szavával: "az Archaika"), amikor mikrofonvégre kapta széles ez országot, a határontúli magyarságot, és a tudomány érdekében elvándorolt Calabriába, Itália más tájaira, hogy meglelje a kölcsönös európai összefüggést népi és népi devotio, gyakorlat között. A lélek fölemelkedik hegyeken, tengereken, s ha valaki csak a capitóliumi Bambino-bazilika karácsonyi pásztorait hallgatja, miért ne jutna eszébe az erdélyi és anynyi mástáji köszöntő?

Próbáljuk összerakni a könyv gondolatsorát: a jubiláns életrajzi (roppant izgalmas) "beszámolójától" Tomisa Ilona, egzaktan is eleven tanulmányáig a templomi zászlókig, még tizennyolc neves, elmélyülten komoly szerző jelenik meg írásával, amelyeket "elsősorban Erdélyi Zsuzsanna munkássága inspirálta."

E sorok írója (kissé elfogultan) azonnal Ökrös József "szentember", a kunsági (lelki rokona a sokat emlegetett jászsági Orosz Istvánnak) énekeinél köt ki, s megfiatalodva, "megörvendezve" olvassa a hol a XVI. századra, hol meg a barokkra emlékeztető, vagyis mindig a néplélek-fonta sorokat: "Nyerj vizet a sz: kezestül / hogy meg ne szünyünk sírni még tevel / mindenestül nem lehet Istent ditsirni / Jézús vérontása könyed áradása / legyen üdvünk forása. Amen."

Fonetikus ejtés-írás, benső őszinteség, megörökölt imádság-műveltség, irodalmi invenció, szóval sok minden, ami funkciójában az Egyetlenre vonatkoztatható. De itt vannak az amulettként használt szakrális ponyvanyomtatványok, a már elfelejtett (de még előforduló keresztnév) Anasztázia-monda hazai vonatkozása, vagy a Zsuzsanna-játékok XIX. századi református kéziratokban. Egyszóval: a teljes kör részletei kapcsolódnak össze, s a könyv elolvastán megelégedettséggel hagyja továbbra is a keze ügyében ezt a képmelléklettel 350 lapnyi munkát az érdeklődő, amely támpont és biztatás újságíróknak, íróknak, művelődéstörténészeknek vagy csak a hívek közösségének, hogy el ne nyomja "a Virtust a tisztátalanság." (A könyvet a Szent István Társulat adta ki, könyvesboltunkban kapható.)

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu