|
 |
||||||
|
|
|
Egy "derűs remete" Rédei József kitüntetése
"Mély nyomot hagytak bennem a mindennapi közös esti imádságok, amelyeket a szüleimmel és nagyszüleimmel végeztünk. Nyári időben az udvarunkon levő nagy diófa alatti kecskelábú asztalnál vacsoráztunk. Vacsora után ugyanott imádkoztunk." Az idén februárban nyolcvanadik évét betöltött Rédei József atya sorai ezek, amelyeket a lelkipásztori élet szépségeiről és küzdelmeiről a Beran Ferenc által szerkesztett, Előttünk járnak című könyvben ír. (SZIT 2000.) Születésnapja alkalmából, kissé megkésve, de töretlen szeretettel - részben baráti, részben hivatalos társaság gyűlt össze Rédei József atya Bakáts téri lakásán egy kis házi ünnepségre. A "hivatalosság" oka: A Magyar Köztársaság külügyminisztere, Martonyi János, a hazáért, a magyar nemzet és más nemzetek kapcsolatainak ápolásáért elévülhetetlen érdemeket szerzett Rédei József apostoli protonotárius kanonok úrnak PRO PATRIA HUNGARICA emlékplakettet adományozott. A barátként érkező "hivatalos személyek" őszinte meglepetést okoztak az ünnepeltnek. Köztük volt Latorcai János, országgyűlési képviselő, bizottsági elnök, aki a miniszter nevében a kitüntetést átadta, és Spányi Antal püspök, aki Paskai László bíboros, prímás köszöntését és köszönetét tolmácsolta a kitüntetettnek a nehéz időkben tanúsított helytállásáért, mindazért, amit a fiatalságért tett, azért az őszinte, a szív mélyéről jövő derűért, amellyel mindig oly jó hatással volt környezetére. Rédei József lelkipásztori munkája erősen kötődött Sárisáphoz, a Dorog közeli településhez, amelynek egy év híján négy évtizeden át volt helyettes plébánosa. Valójában persze plébánosként működött, de kinevezést még akkor sem kapott, amikor ugyancsak több évtized helyettes esperesség után esperessé, majd főesperessé nevezte ki a főpásztor - emlékezik mosolyogva. De - s erről a tudósítónak is alkalma volt az ünnepség során személyes tapasztalatot szerezni - Rédei Józsefet nem az általa betöltött hivatalok minősítik. Sokkal inkább az a nyílt, őszinte barátságosság, amellyel azonnal leveszi lábáról látogatóját, az a bátor, krisztusi közösséget formáló kezdeményezőkészség, amelyről, sárisápi barátai, s fiatal paptestvérei - köztük Sárisáp jelenlegi plébánosa, Fülöp Ákos tanúskodik. Meg az a derűs türelem, amivel nyugdíjas állapotát, csigolyáinak fáradottságát viseli. "Néhány éve még kisétáltam a Duna-partra, most már csak a templomig tart a séta. Remete lettem a Ferencváros közepén" - mondja. Rédei József atya jókedve, figyelmes, kedves szavai hazáig és még tovább is kísérik kitüntetésének szerencsés tanúját. Nem kevésbé gondolatai, amelyekből ismét idézünk, a már említett könyv alapján. Ezt sárisápi működésének elején írta, látva, hogy milyen kevesen vannak a vasárnapi szentmisén: "Ezek az emberek nem engem utasítanak el, hanem Jézust, akit képviselek. Ha Jézussal így viselkednek, ez azt jelenti, hogy nem ismerik Őt. Jézus most engem azért küldött, hogy én mutassam be Őt a hívőknek és a nem hívőknek egyaránt." - szikora - Fotó: Takách Ágnes
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:ujember@drotposta.hu
| ||||||
