|
 |
||||||
|
|
|
Doborjánban Honnét van ez a szép falunév? Amikor kiskamaszként megtudtam, hogy Liszt Ferenc 1811. október 22-én egy Doborján nevű kisközségben született, azonmód szinte dúdolgatni kezdtem: Do-bor-ján, Do-bor-ján... Talán úgy is illett, hiszen zeneszerzőt adott nekünk az a földszintes falusi hajlék, ott, nem is olyan messze Soprontól.
Ez az én ringató rácsodálkozásom a falu nevére körülbelül akkor történt, amikor egy magyar filmben, döbbenetesen hiteles maszkban, Táray Ferenc, a Nemzeti Színház művésze játszotta el az ősz hajú Liszt Ferencet, s elragadott, hogy a színész mennyire hasonlít a nagy magyar zeneszerző öregkori fényképeihez. Egyszer el kellene mennem Doborjánba! - ábrándoztam el. Vajon mit jelent ez a név? Egyáltalán: valaminek a neve? Lehetséges, hogy valamilyen virágé? Akkor még, tizenéves korom első felében legföljebb azt ismertem Liszt Ferenctől, hogy - Szerelmi álmok (az említett film is ezt a címet viselte), meg talán a Ha álmom mély kezdetű dalt hallottam a rádióban. Két-három évvel később, már a kor népszerű színházi hetilapját böngészve, fölfedeztem: a Magyar Királyi Operaház - színpadi formában, jelenetezve, "szcenírozva" mutatta be a Krisztus-oratóriumot, s a lap egyik fotójáról Palló Imre barokk-elképzelésű Krisztus-arca nézett rám. A nagyszerű baritonista énekelte az oratórium főszólamát. El kellene utaznom Doborjánba! Hogy megnézzem a házat, ahonnét a zeneszerző és zongoraművész-lángelme elindult; ahonnét az édesapja, Liszt Ádám, Esterházy Miklós herceg tiszttartója elvitte a kilencéves kisfiút a közeli nagyvárosba, Sopronba, hogy a gyermek elkápráztassa zongorázásával a közönséget... Csak most jutottam el, hosszú-hosszú évtizedek után, az egykori Doborjánba, amelynek német neve: Raiding. (Volt, amikor Reidingnek írták.) A délelőtti teljes csöndben, a harsogó napfényben, pompásan, szinte sugárzóan jelenik meg előttem a szülőház, a régóta emlékhely, múzeum, Liszt-rajongó zarándokok célpontja! Kétkéményes, földszintes hajlék, s ha jól látom: zsindelytető van odafönn, de legalábbis annak látszik. Lehet, hogy szalmából volt a szülőház teteje, amikor a komponista világra jött? Odabent: a beépített, eredetileg nyitott "gang"; a középső nagyobb szobából jobbra és balra nyílik egy-egy kisebb. Nem, nincs itt semmi visszastilizálás! Nem igyekeztek helyreállítani az épületet a XIX. század eleji alakjában. Ez itt, ma, és már régóta: kiállítás, múzeum. Esterházy Pál herceg özvegye, Ottrubay Melinda, a Magyar Királyi Operaház hajdani primabalerina assolutája (az egyetlen ilyen megtisztelő rangú a magyar táncművészet XX. századi históriájában) rajta tartja ma is gondoskodó pillantását... Láthatatlan hangszóróból, halkan zene szól, a mester muzsikája, éppen a Krisztus-oratórium egy részlete. Ez a lélekemelő, nagy zene 1862 óta hangzik föl mindenütt a világon, áhítatot, megnyugvást ébresztve az emberi szívekben. Itt van az egykori doborjáni-raidingi templomi orgona; és itt az a húszfilléres magyar bélyeg a zeneköltő arcképével, amelyet a harmincas és negyvenes években leveleinkre ragaszthattunk. Itt van a medence, amelyben Lisztet megkeresztelték, és a mester halotti maszkja. Itt van Barabás Miklós 1846-ban készült, a harmincöt éves komponistát ábrázoló olajfestményének színes fénykép-reprodukciója, s a közelben Mosonyi Mihály, Erkel Ferenc, Ábrányi Kornél portréja. És mennyi-menynyi kotta! A Krisztus-oratórium partitúrája éppen úgy, mint a hangjegyeket valaha író jobb kéz művészi öntvénymása. Schubert Szerenádjának két zongorára írt változata: fénymásolat Liszt kéziratáról... Tárlókban, üvegszekrényben, a falakon függve: képek, kották, kéziratok! Istenem, napokra lenne szükség, hogy nyugodtan végigböngésszem őket. Az egyik fotóreprodukción: Carolyne von Sayn-Wittgenstein abban a ruhában, amelyet a pápai kihallgatáson viselt 1861-ben. Vízfestmény arról a kétemeletes weimari házról, amelyben a komponista és Carolyne 1848-tól 1861-ig lakott. Fényképek a hetvenes és nyolcvanas évekből; Rómában készült az egyik, Bécsben a másik, Pesten, Schrecker fotószalonjában a harmadik: Liszt Ferenc - abbéként. Fénykép, amely 1881. április 7-én a szülőháza előtt készült, amikor a soproni zenebarátok emléktáblát helyeztek el az épületen; az ünneplők között ott az ősz hajú mester is. Itt van annak a Fantáziának a kottája, amelyet Mosonyi Mihály Szép Ilonka című operájának dallamaira írt; Pesten Rózsavölgyi jelentette meg. És itt van az 1936-ban kibocsátott Liszt Ferenc-kétpengős, az 1961-ben kiadott Liszt Ferenc-ötvenforintos... Mindent végig kellene nézni még egyszer! De - fut az idő, vár a busz. Végül is tehát eljutottam ide; szeretnék még egyszer-kétszer visszajönni. Doborján... ma sem tudom, mit jelent. De, ugye, úgy hangzik, mintha egy Liszt-dal első szava volna?! Dalos László
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:ujember@drotposta.hu
| ||||||
