|
 |
||||||
|
|
|
Könyvespolcunkról Szent Ignác útja
Azt vettem észre magamon, egyre inkább vonzanak a vallomások. Mármint a vallomás műfajában írott irodalmi művek. Szent Ágoston, Rousseau, Rákóczi vagy Széchenyi vallomásai: mind azt bizonyítják, hogy egészen más valakiről olvasni - egy életrajzíró tollából értesülni egy író, költő, politikus vagy akár szent életéről - és valakit olvasni. Sajátos varázsa van annak, amikor a lélek kitárulkozik, és az évszázadok messzeségéből saját hangján szól a ma olvasójához. A Vigilia Kiadó Szent Ignácról szóló kötete valahol a vallomás és az életrajz határán mozog. Mozog, mert nem állhat az, aki maga is mozdít. Márpedig Loyolai Szent Ignác olyan személyiség volt, aki ezreket tudott és tud ma is megmozdítani. Miért ne tenné ugyanezt az érdeklődő olvasóval is? Jézus Társasága - vagy ahogyan általában emlegetni szoktuk - a jezsuita rend alapítója élete vége felé egyik rendtársának tollba mondta ifjúkori élményeit, amelyek megtéréséhez, hivatásának tisztázásához, majd a Lelkigyakorlatok megszületéséhez és végső soron a társaság megalapításához vezettek. Ő maga a kötet címében szereplő Zarándok, aki kalandos, hányatott életének állomásait nem az önéletrajz-írás szándékával idézi fel. Célja egészen más: örökségként hagyta rendjére tapasztalatait, útravalóval látta el őket, amelynek a jezsuiták azóta is igyekeznek megfelelni itthon és szerte a világban egyaránt. Végigkísérhetjük útján Ignácot Loyolától Manresán, Jeruzsálemen, Párizson és Velencén át egészen Rómáig, sőt tovább is. Az utazás azonban csupán lehetőség arra, hogy mi is megismerjük azt az utat, amelyet Ignác saját lelkében járt végig. S amíg Ignác és a gondolatait jegyző tanítvány szemszögéből bepillantunk a 16. század világába, talán megértjük, honnan ered és milyen indíttatásból fakad a jezsuita rend máig eleven lelkisége - és hűsége a Zarándok iránt. (A Zarándok - Loyolai Szent Ignác visszaemlékezései - Vigilia Kiadó, Budapest, 2001.) Az ortodoxia értékei
Nem tudom, a nyájas Olvasó találkozott-e már a könyvesboltokban vallásokkal foglalkozó, ismeretterjesztő könyvekkel. Mostanában jó pár kapható belőlük. Járok a bolt polcai között, és kapkodom a fejem: egymást túlharsogó, csillogó-villogó kivitelű, hatalmas, a vallásokat kereskedelmi árucikké alacsonyító képeskönyvek néznek rám a polcokról. S ha belelapozok némelyikbe, elkeserít, hogy tudományos igény címszó alatt mennyi sandaság, előítélet és valódi, hamisítatlan butaság jelenhet meg ezekben a méregdrága nyomdatermékekben. A Reinhard Thöle szerkesztette kötet azonban egészen más. Rögtön mondom: nem kivitelében más. Igényes, szép papíron, számos színes és fekete-fehér fotóval, ábrával, magyarázó rajzokkal illusztrált könyv, amely ráadásul alapos, és - ami a legfontosabb - tartalmában, ismeretanyagában is helytálló. Csak azok vegyék kézbe, akik az ortodoxia valódi értékeire és igazi jellegzetességeire kíváncsiak. S bár a kötetet a kiadó protestáns olvasóknak ajánlja (a könyv tanulmányait ortodox és protestáns szerzők jegyzik, s e két irányzat összehasonlítása nagyobb hangsúlyt kap az írásokban), én azért azt hiszem, katolikusok is haszonnal forgathatják. Már csak azért is, mert kétszeresen okulhatunk: miközben mélyebben megismerjük az ortodoxiát, vele párhuzamosan a protestantizmusra vonatkozó ismereteinket is gyarapíthatjuk. A kötet tankönyvszerű pontossággal és összefogottsággal vezet be bennünket a keleti hagyományú egyházakra vonatkozó alapvető ismeretekbe. Az ortodox szerzetesség, a böjtölés, a húsvét ünneplése, az egyházi év, a mérhetetlenül gazdag liturgia, a szentségek magyarázata mellett bemutatja az ősi keleti ortodoxiát, és a mai nemzeti ortodox egyházak történetét; valamint rávilágít az ortodox egyházak ökumenikus törekvéseire. Ez utóbbira azért, mert a kiadó reményei szerint a kézikönyv által a keleti és a nyugati egyházak könnyebben megérthetik egymást. Mit is tehetnénk ehhez hozzá? Úgy legyen. (Bevezetés az ortodoxia világába - Kálvin Kiadó, Budapest, 2001.) Balázs István
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:ujember@drotposta.hu
| ||||||
