|
 |
||||||
|
|
|
LELKI ISMERET Infománia Nemrég egy egész napon át beszélgettek a televízióban a különböző szenvedélyekről, a cigaretta-, alkohol- és drogfüggőségről, a szerencsejátékok szenvedélyéről, a kóros evésről, a munkamániáról, s az infomániáról, vagyis - főként az Internet révén megkapható - információs mániáról. Minden korosztályban pusztít e különös, új betegség, melynek rabjai éjt nappallá téve hajszolják a legújabb szöveges és képes híreket a világ minden tájáról, a csaknem egyidejű, virtuális valóság igézetében. Persze elsősorban a jobb módú fiatalok élvezhetik ezt az újfajta szabadságot, a hasznos és haszontalan információ elképesztő keveredését és parttalan demokráciáját. Mint hallom, olyan munkahelyeken is gyakran böngészik a világhálót, ahol ingyenes a hozzáférés: olyan lehet ez, mint amikor valaki csak úgy, vaktában sétálgatni indul. Jómagam, bár megtehetném, eddig még nem kószáltam az infosztrádán, talán éppen azért, hogy jó előre védekezzem eme újabb, veszedelmes szenvedély hódítása ellen. Ismerem ennek szerényebb fajtáját, a nyomtatott betűk bódulatát - néha úgy képzelem, nélkülem tönkremennének a lap- és könyvkiadók. S nemcsak a hozzám közel álló, jó szerzőket kedvelem, hanem érdeklődéssel olvasom a csapnivalókat is, mert szórakoztat az emberi butaság és akarnok tehetségtelenség is. Évtizedek óta úgy ébredek fel, hogy bekapcsolom a rádiót, s ha eszembe jut, minden kerek órában elvégzem a modern ember e teljesen felesleges szertartását, hiszen friss hírek szerencsére csak ritkán születnek, s azok is többnyire rosszak. Pedig a rosszra hajló emberi természet is áhítja a jó híreket, bár a sajtó a kezdetektől fogva igazából a rossz hírekből él, s a hírek élén mindig a természeti katasztrófák, tömegszerencsétlenségek, háborúk, merényletek szerepelnek. Bár történtek szerény kísérletek arra nézve, hogy olyan újságokat, rádió- és tévéadásokat indítsanak, melyek csakis jó híreket adnak, az embertömegek továbbra is vonzódnak a borzalmak, rémségek, különlegességek iránt, feltéve, ha őket közvetlenül nem érintik. Ezek a hírek az együttérzés helyett általában a kárörvendés vagy a közöny ösztönét erősítik, a hamis biztonság tudatát, hogy "velünk ilyesmi úgysem történhet meg". Korunkban az információ a legnagyobb hatalommá vált, szinte észrevétlenül. Tulajdonosai, működtetői a világ politikai, gazdasági, kulturális életének irányítói, akik a közvéleményt hírekkel és véleményekkel befolyásolják, manipulálják, esetleg a hírmonopólium birtokában elzárják a közvélemény elől a hírek forrásait. Végtelenül nagy és bonyolult kommunikációs rendszer veszi körül és járja át az emberiség életét. Ez a rendszer látszólag és névleg az emberek érdekeit szolgálja, valójában azonban csupán azokét az emberekét, akik e rendszert birtokolják és működtetik. A keresztény ember talán kevésbé van kiszolgáltatva e titkos, hatalmas hírgyáraknak, mint a lelki-erkölcsi iránytű nélkül bolyongó "infomániások" serege, de a keresztény ember felelőssége éppen ezért nagyobb. Hiszen ő örökölte, s neki kell továbbadnia az egyetlen, valódi hírt, a Jó Hírt, az evangéliumot, az egyetlen isteni, az egyetlen, mindent eldöntő és felülmúló információt: Isten gyermekei vagyunk. Szentmihályi Szabó Péter
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:ujember@drotposta.hu
| ||||||
