A lengyel prímás nyilvános bocsánatkérése
Töredelmesen bevallotta, hogy rajta is úrrá lett a félelem, tartott a vérontástól a szükségállapot idején, ismerve az emberek felháborodását. Teherként nehezedik lelkiismeretére – folytatta –, hogy nem volt képes megmenteni Jerzy Popieluszko atya, a Szolidaritás papjának életét, bár sok erőfeszítést tett ennek érdekében.... Bocsánatot kért a hazafias papokért, akiket az egykori kommunista hatóságok pártfogoltak. Igaz, sokszor megzsarolták, szorongatták őket, de mégis túlságosan messzire mentek a népi Lengyelország hatóságaival szemben tanúsított engedelmességben.

A Vatikáni Rádió magyar műsora
Minden nap 19.15 órakor kezdődik a 196 méteres középhullámon...

Méltatlan az alkalomhoz

Tar Pál szentszéki nagykövet a napokban a Vatikáni Rádiónak nyilatkozva elmondta: a pápa 80. születésnapjára a Népszabadságban május 18-án megjelent cikk (Kasza László: Emberek közé viszi az egyházat – II. János Pál pápa születésnapjára) nem volt méltó az alkalomhoz, és sok magyar hívő érzéseit sérti. Maga a cikk – egy-két dicsérettől eltekintve – főleg kritikát tartalmaz a pápa személyével és politikájával kapcsolatban.

„Nem feladatom, hogy ezekre válaszoljak, nálam kompetensebb személyek majd megteszik – mondotta Tar Pál. — Ugyanakkor nem tudom szó nélkül hagyni a cikk kiemelt első bekezdését, amely egy születésnap alkalmából méltatlan jelzőkkel illeti a pápát. Nem felel meg a valóságnak és valótlant állít. Amíg a világ minden részéről jókívánságok és köszönetnyilvánítások érkeztek, addig a Népszabadság sértő kritikára használta fel az alkalmat. Mindenki észrevette ugyanis, aki Rómában tartózkodik vagy idelátogat, hogy a pápa most jobb egészségi állapotnak örvend, mint tavaly ilyenkor. Könnyebben mozog, erősebb hangon szólal meg. Annak dacára, hogy a jubileumi év rengeteg szertartása és feladata nagy terhet ró rá, amely még fiatalabb embert is megviselne. Különösen durva és tiszteletlen „egy beszélni alig tudó aggastyánról” szólni az ő esetében.

Négy napja a diplomáciai testület felköszöntötte a pápát. Mint minden nagykövet, én is kezet fogtam a Szentatyával és pár mondat erejéig beszélhettem vele. Több nyelven társalgott velünk. Lehet, hogy a Népszabadság cikkírója nem veszi hitelesnek beszámolómat. Az újság római tudósítója sohasem tartott igényt a véleményemre. De talán érdemes lett volna megszívlelni Göncz Árpád köztársasági elnök úr nyilatkozatait, amelyeket a pápai audiencia után tett februárban. Nagyon súlyos a cikkíró azon állítása, hogy a pápa aláírt egy, az egyház történetében egyedülálló dokumentumot: lemond, ha betegsége befolyásolja szellemi képességét. Minthogy ilyen dokumentumról senki sem tud, a Népszabadságnak közölnie kellene a dokumentum elnevezését, ismérveit, keltezését. Ellenkező esetben valótlan, légből kapott félretájékoztatásnak kell tekinteni ezt az állítást is.

VR/MK

.

„Jobban örülök mások örömének”
Püspökké szentelték Beer Miklós áldozópapot Püspökké szentelték Beer Miklós áldozópapot Amikor kifelé vonult a bazilikából, hívei sereglete, valóságos tömeg “állta útját” virágokkal, s ő a megszokott derűvel köszöntötte a kicsiket, a felnőtteket, akik eljöttek korábbi állomáshelyéről: Pilismarótról, Márianosztráról, Budapestről, Dömösről és Zebegényből, ahol született. Persze nem maradt ki Esztergom sem, s szűkebb „családja”, a belvárosi közösség.

Óriási veszteség érte az egész társadalmat
Püspökkari körlevél a szerzetesrendek feloszlatásának ötvenedik évfordulóján
Ötven évvel ezelőtt, amikor egyházunk Jézus Krisztus születésének 1950. évfordulóját Szentév keretében ünnepelte, újabb súlyos megpróbáltatás nehezedett a magyar egyházra a szerzetesrendek feloszlatásával. Kötelességünknek érezzük, hogy az évforduló kapcsán erről a szomorú eseményről megemlékezzünk.