|
|
Vigyázat, értéket vesztünk! Van-e értéke az életnek? Van-e értéke a természetnek? Kérdezhetjük ezt nap mint nap, látva azokat a jelenségeket, amelyek körülöttünk zajlanak, és amiknek valamenynyien valamiképpen, ha nem is akarjuk, részesei vagyunk.
A természetvédők, világszerte egyre hangosabban emelik fel szavukat a földrajzi szépségek, a növény- és állatvilág védelmére. Komoly büntetéssel sújtják azokat, akik védett növényeket vagy állatokat pusztítanak, vagy a természetet szennyezik. A környezetvédők és különböző akciók nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában, sőt az egész világon egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. Az emberi felelőtlenség, gondatlanság, önzés okozta fizikai és szellemi környezetszennyezés súlyosan veszélyezteti az életet. Nemre, vallásra, nemzetre való tekintet nélkül a józanul gondolkodó emberekben világszerte egyre nagyobb és szélesebb körű felháborodást keltenek a növény- és állatvilágban okozott károk, az ember egészségét veszélyeztető szennyezés. Mindez azt mutatja, hogy a jóakaratú, gondolkodó ember számára az értékvesztés, az élet értékének elvesztése és pusztítása a saját maga értékének elvesztését is jelenti. Pedig mondhatjuk, hogy a legmagasabb szintű élet, az emberi élet védelme még inkább fontos, és mindenki felelős érte. Ezért érthetetlen az, hogy a legnemesebb élet védelme nem, vagy csak diszkrimináltan valósul meg. Tudjuk, hogy az emberi személy élete a fogamzással kezdődik, és természetes halálával ér véget. Mégis úgy tűnik, hogy a természet törvényét nem akarják sokan elfogadni. Az élet értékét egy parlamenti többség döntésétől teszik függővé. Ha viszont ezt elfogadjuk, akkor szembe kell néznünk azzal is, hogy a többség ma így, holnap meg másképpen dönthet, attól függően, hogy mi kényelmesebb, hasznosabb, jövedelmezőbb, pillanatnyilag jobb számára. Ma megszavazza az abortuszt, holnap a betegen születettek likvidálását, majd az eutanáziát, és ki tudja még mit. Az élet kioltása bűn! A korszerű demokráciák ezt a szellemet magukénak vallva, az emberi személyt tisztelve szüntették meg a halálbüntetést. A törvény kétségtelenül üldöz minden olyan cselekedetet, amely a személy életére tör, különösen, ha ez előre megfontolt szándékkal, esetleg különös kegyetlenséggel történik. Amikor az „abortusz törvény” körül zajlik a vita, talán mindenkinek el kell gondolkodnia az élet értékén, és először magában kell elismernie azt, hogy az emberi élet meg nem ismételhető értéket képvisel. Csak ezt követően tud majd helyesen cselekedni, mint anya, apa, nevelő, tanító, orvos, ügyvéd, képviselő, munkás, vezető. Az önvizsgálat, a belső tisztázás rá kell, hogy döbbentsen minden józanul gondolkodó embert arra, hogy az abortusz és az élet kioltásának bármilyen formája, nem törvényi, szociális, gazdasági kérdés. Sokkal inkább az ember ember voltának és tudatos felelősségének kérdése. Dr. Fejérdy Gábor a Katolikus Orvosok
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
