Európa új védőszentjei VI.

Svédországi Szent Brigitta (1303-1373),
Észak nagy misztikusa

Felismerte keresztényi feladatát

Valószínűleg fényes esküvő volt, hiszen a tizennégy éves menyasszony és a tizennyolc éves vőlegény a svéd főúri családok között is a legelőkelőbbek közé tartoztak. Később, amikor a férj tartományi kormányzó lett, Brigittát „Narke hercegnőjének” hívták, boldog házasságuk huszonnyolc évig tartott. Nyolc gyermek, négy fiú és négy leány nevelését bízta rájuk az Isten. A mélyen vallásos nevelés is hozzájárulhatott ahhoz, hogy egyik lányuk domonkos-rendi apáca lett, egy másikat pedig ma úgy nevezünk, hogy svédországi Szent Katalin. A bánat sem kerülte el Brigittát, tizenegy évesen elveszti édesanyját és három gyermeke és a férje halálát is át kellett élnie. Közben, amikor férje távol van a birtokot igazgatja és otthonuk mindenkor az egész tartomány vallási és kulturális központja lesz. Környezetében tudósok, teológusok vannak és szabad svéd fordításban a Szentírást tanulmányozzák. Amikor a férje királyi tanácsos lesz s őt az udvarba rendelik első udvarhölgynek a királyné mellé, módjában állt bepillantani az európai politika szövevényébe. Talán ekkor értette meg, hogy a pápák avignoni székhelye a nyugati kereszténységet a francia király akaratának s a napi politikának rendeli alá. Mindenkor híres volt szókimondásáról, amikor II. Magnus svéd király keresztes hadjáratot hirdet a pogány lettek, észtek és a pravoszláv oroszok ellen, kijelenti, hogy csak ürügy a térítés, s tulajdonképpen rablóhadjáratra készülnek. Keményen bírált, a pápákat is szókimondó kritikával illette. Levelet írt VI. Kelemen pápának s égi látomásra hivatkozva, arra kérte, hogy térjen vissza Rómába, teremtsen békét Anglia és Franciaország között (ekkor dúlt a százéves háború) s megjósolta, hogy a pápa Rómában békés egységre léphet a császárral. Szent Brigittát Sienai Szent Katalinnal együtt számon tartja a történelemtudomány is, mert hatásukra tértek vissza a pápák Rómába. Egy spanyolországi zarándoklat után, amikor Brigitta férje egy súlyos betegségből felgyógyult, mindketten megfogadják, hogy életüket ezentúl Istennek szentelik. Amikor a férje meghal, négy évet vezeklőként egy cisztercita kolostorban tölt. Itt egyre többször vannak látomásai – már előzőleg is voltak – megrémül tőlük, de lelki vezetői megnyugtatják, hogy nem képzelgések rabja, víziói Istentől valók. Hatalmas vagyonát szétosztja gyermekei között s egy kolostort alapít Vadstenában a Wättern tó partján. Kettős kolostort hoz létre, hatvan apáca és huszonöt szerzetes él itt egymás mellett. A szerzetesek közül a papok lelkipásztori szolgálatot végeznek, az apácák kontemplatív életet folytatnak. A nyolcvanöt tagú közösség közösen választotta az apátnőt, akinek mindnyájan engedelmeskedtek. Az első apátnő Brigitta lánya, (Szent) Katalin lett. A közösséget a Szent Üdvözítőről nevezték el, de idővel Brigitta-rendnek hívták őket. Jövedelmüket a szegények között szétosztották, nem építettek díszes templomot, de tetszés szerint gyarapíthatták könyvtárukat s így Vadstena később a XV. században Svédország szellemi központja lett. (A kettős kolostorok virágkorukat a XII-XIII. században élték. Ezt a szerzetesi életformát egy evangéliumi példa ihlette, az, ahogyan János apostol szolgálta a Szent Szüzet. A bencések, premontreiek, kamalduliak stb. rendelkeztek ilyen kolostorokkal. (1422-ben V. Márton pápa megtiltotta, hogy újakat építsenek s a meglévők lassanként maguktól megszűntek). Brigitta az 1350., a második szentévre Rómába zarándokolt s utána még két évig járta Itália szent helyeit s közben próféciái és látomásai a legfontosabb vallási és politikai eseményeket segítettek értelmezni és problémáikat megoldani. Közben Rómába házat vásárolt (ma a Piazza Farnese 96.) és azt megnyitotta a zarándokok és az itt tanulók előtt. Házanépével együtt önkéntes szegénységben, fegyelemben és kétkezi munkából éltek. Róma szegényeit is segítette és a gyerekeket összegyűjtve katekézist tartottak. 1371-ben a Szentföldre zarándokolt, már betegen tért vissza és 1373-ban meghalt. A „Revelációk” című, nyolckötetes könyve a Regulával együtt a középkori svéd irodalom legfontosabb műve. 1391-ben szentté avatják, ő Svédország védőszentje és 1999 óta Európa védőszentje is. Ne gondolja senki, hogy könnyű volt neki, mivel a középkor vallásos környezetében élt! Sohasem volt könnyű, s a XIV. század különösen nehéz volt. Ez már a középkor alkonya, a százéves háború szörnyűségei tönkreteszik Nyugat-Európát, s akik átvészelték, azokat a fekete halál, a pestis járványok tizedelték meg. A pápaság kétezer éves történetének pedig legkevésbé pozitív szakasza az „avignoni fogság” hatvanhárom éve. A század elején Európa lakossága hetvenöt millió volt, a század végén pedig csak negyvenöt millió! A Brigitta-rend a reformáció után kevés helyen működött tovább, de a XX. században Elisabeth Hesselblad (1870-1957) újjászervezte a Szent Üdvözítőről nevezett rendet. Az evangélikus svéd hölgy, miután elmélyedt Szent Brigitta misztikájában, katolikus hitre tért s belépett a rendbe. Új ökumenikus szabályzatot alkotott, amely alkalmas arra, hogy a (protestáns) Svédországot újra összekösse Rómával. II. János Pál pápa 2000. április 9-én boldoggá avatta Mária Elisabeth nővért.

Szent Brigitta segíts minket, hogy példád nyomán mindig felismerjük keresztényi feladatainkat, érezzük át felelősségünket, és se a jó, sem a rossz körülmények ne akadályozzanak meg abban, hogy azok legyünk, akiknek Jézus kívánt minket, „Ti vagytok a föld sója, ti vagytok a világ világossága” (Mt 5,14). Segíts minket abban is, hogy mi is erőt tudjunk meríteni a Szentírás ismeretéből, az elmélkedő imából és az ünnepélyes liturgiából, hogy méltó tagjai legyünk az Anyaszentegyháznak. (folytatjuk)

F. Zs.

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu