|
|
A lengyel prímás
Józef Glemp bíboros, lengyel prímás a 2000., jubileumi esztendő varsói központi egyházi ünnepségeinek keretében bocsánatot kért Istentől a lengyelországi katolikus egyház tagjai által elkövetett történelmi bűnökért és mulasztásokért, a „hazafias papokért", egyes egyházi személyek túlzott kényelemszeretetéért, a lelkipásztori és tanítói kötelezettségek elhanyagolásáért, más felekezetekhez tartozók megvetéséért, az antiszemitizmus megnyilvánulásaiért.
A Szentszék 1992. április 14-én a XI. Piusz pápa által 1938-ban kanonizált Bobola Szent András lengyel hittérítőt és vértanút a varsói érsekség védőszentjévé nyilvánította. A döntést Glemp bíboros, varsói érsek hirdette ki 1992. május 17-én. Azóta ezen a napon a varsói Újváros piacterén minden évben ünnepséget rendeznek a szent tiszteletére. Idén, a jubileumi évre és a pápa 80. születésnapjára való tekintettel ezt az ünnepséget május 20-án, szombaton a varsói Színház téren rendezték meg. A prímás a szabadtéri szentmise bűnbánati részében, a teljes lengyel püspöki kar, állami és önkormányzati vezetők és több mint háromezer hívő jelenlétében nyilvános lelkiismeret-vizsgálatot tartott. Bobola Szent Andrással kezdve először a lengyel egyház büszkeségeiről emlékezett meg, „akikben a jó diadalmaskodott a gonosz felett”. Azután sorra vette – főként a közelmúlt történelmének – hibáit és mulasztásait. Beszélt egyes elődeiről a varsói érseki székben, akik gyengeségből meghunyászkodtak az orosz cárok előtt. Töredelmesen bevallotta, hogy rajta is úrrá lett a félelem, tartott a vérontástól a szükségállapot idején, ismerve az emberek felháborodását. Teherként nehezedik lelkiismeretére – folytatta –, hogy nem volt képes megmenteni Jerzy Popieluszko atya, a Szolidaritás papjának életét, bár sok erőfeszítést tett ennek érdekében. „Bocsássa meg nekem ezt az Úristen, talán ez volt az Ő szent akarata” – mondta. Bocsánatot kért a hazafias papokért, akiket az egykori kommunista hatóságok pártfogoltak. Igaz, sokszor megzsarolták, szorongatták őket, de mégis túlságosan messzire mentek a népi Lengyelország hatóságaival szemben tanúsított engedelmességben, nyugodt életük vagy néhány odavetett garas ellenében – szögezte le. Sajnálkozását fejezte ki az egyház egyes papjainak viselkedése felett, akik ahelyett, hogy minden idejüket a szegények és különösen a fiatalok szolgálatának szentelték volna, elfojtották magukban az emberszeretetet, és tulajdon kényelmük, jólétük biztosításával voltak elfoglalva. „Az emberszeretet elvesztése olykor más hitvallásokhoz tartozó személyek megvetésében vagy az antiszemitizmus megnyilvánulásainak eltűrésében is jelentkezett” – tette hozzá. A prímás bocsánatot kért Istentől azokért is, akik nem teljesítik lelkipásztori vagy tanítói kötelezettségeiket, és megfeledkeznek a vallás oktatásáról. Isten megbocsátását kérte azok számára, akik elfelejtik, hogy amit az egyháztól kaptak, azzal az egyházat kell szolgálniuk, akik ügyetlenül vagy önkényesen sáfárkodnak az egyház kincseivel. Bocsánatot kért mindazokért, köztük különösen az egyházi személyekért, akik nem képesek szakítani káros szenvedélyeikkel, a nikotin- vagy alkoholfüggőséggel. Kérte Istent, hogy minden egyházi ember buzgón őrködjön azon, hogy megmentse a fiatalokat a kábítószerek veszélyétől. Végül bocsánatot kért a közjó ellen elkövetett társadalmi bűnökért és igazságtalanságokért is, azért, hogy nem mindenki jut munkalehetőséghez, a demokrácia túlzott kultuszáért, a család, a házasság és az egyén szentségének gyakori semmibevételéért. T. Kovács Péter
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
