|
|
Néhány megjegyzés
Géczy Árpádnak az Új Ember május 21-i számában közölt „Uradalmi cselédből a nép írója” című, Veres Péterről szóló írásának több részletével, adatrögzítésével egyetértek. Néhány megjegyzést azonban – épp a katolikus olvasók tisztánlátása érdekében – mintegy kiegészítésül – feltétlenül meg kell tennem. Amit Géczy Árpád fiatal kora folytán nem ismerhet: Veres Péter világnézeti és politikai felfogása közvetlenül az 1945 utáni időszakban meglehetősen ingatag és változó volt. S itt nemcsak a Nemzeti Parasztpárt vezéreként a kommunistákhoz hajló politizálása vagy a honvédelmi miniszteri tárca elfogadása a döntő kifogás, hanem sokkal inkább Veres személyes, elítélő állásfoglalása a keresztény szellemiséggel és kiváltképp a katolikus egyházzal s hívőkkel kapcsolatban. Az Új Ember 1947. július 27-én megjelent számában Az oltár erősei címmel Rónay György válaszolt Veres Péternek, aki ebben az időben árnyalatlanul, a vulgár-marxisták egyoldalúságával nyilatkozott az egyházakról és a vallásos hitről. Rónay határozottan rámutatott arra, hogy „Veres Péter nagyjában egy kalap alá veszi a keresztény politikát a klerikálissal s többé-kevésbé mindkettőt a reakcióval.” Veres Péter kétségtelenül manipulált azzal a mondatával, hogy „az árva parasztság tehetetlen égiekhez való menekülésére” utalt, amikor annak vallásossága szóba került. Ez a kitétel és felfogás semmiben sem különbözik Rákosi Mátyásék egyoldalú, ateista és gyűlölködő szemléletétől, amelyet egy „népi írónak” semmiképpen sem lett volna szabad kritikátlanul átvennie és hangoztatnia. Rónay Veres Péter figyelmébe ajánlja Jacques Maritain Kereszténység és demokrácia című könyvét, melynek megállapításai szerint a kereszténység ellenfelei és üldözői „egy maguk képzelte kereszténységgel hadakoznak” anélkül, hogy annak igazi tartalmával, előremutató irányával és humanizmusával tisztában lennének. Veres Péter az idők folyamán – átélve 1956-ot is – természetesen nem rekedt meg a moszkoviták elavult hitellenes felfogásánál, hanem revideálta korábbi eszmei-politikai nézeteit. Az 1960-as évek során több alkalommal levélben, levelezőlapon érintkezésbe került az Új Ember szerkesztőségével (Pénzes Balduin főszerkesztővel több levelet váltottak), sőt személyes látogatást is tett a redakcióban, ahol baráti tónusú beszélgetést folytatott a katolikus hetilap munkatársaival. Korábban tapasztalt, merev álláspontja helyett megértéssel, elismeréssel adózott azoknak a vitathatatlan értékeknek, amelyekkel a katolikus egyház és képviselői, hívei a kétezer esztendő alatt megajándékozták az emberiséget. Szeghalmi Elemér
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
