|
|
„Hozz rá víg esztendőt” Nemzeti imáink új felvételen “Minden megkívánhatóságot magában leginkább egyesítőnek” nevezte a Honderű 1844. június 25-i száma Erkel Ferenc pályaművét, amelyet a zeneszerző a Nemzeti Színház Himnusz-pályázatára küldött be. A bíráló bizottság egy hónappal korábban, június 15-én döntött: a húsz aranyat jelentő díjat, tizenhárom pályázó közül Erkel Ferenc Himnusza nyeri. Az 1848-ra Egressy Béni Szózatával egyetemben (Ez is egy pályadíjas alkotás!) gyakorlatilag már nemzeti imává vált művet, hat dicséretet kapott alkotással együtt, hamarosan elő is adták a Nemzeti Színházban. Ezután – a nyertes kivételével — százötven éven át feledésbe merültek a pályázati himnuszok, egészen 1994. június 15-ig. Ekkor ugyanis, a másfélszáz éves jubileum alkalmából, Somogyváry Ákos karnagy emlékhangversenyt szervezett a Zeneakadémián, ahol elhangzott három pályamű.
A régi kották fellelése természetesen kitartó kutatómunka eredménye. Az 1994-ben bemutatott három himnusz szerzőinek nevét nem sikerült felkutatni, egyiknél pedig hiányzik a zenekari kíséret. A Magyar Millennium évét éppen csak megelőzően lelték meg a kutatók az eddig ismert utolsó pályázati himnuszt, Egressy Béni verbunkos stílusú, egyébként dicséretben részesített alkotását. A százötvenedik évfordulót koncerttel ünneplő művészek elhatározták, hogy az utókor számára megőrizendő, felvételt készítenek a pályázati himnuszokról. Erre az idén, a millennium évében került sor, a kulturális tárca, a Budavári Önkormányzat, és a Szent Margit gimnázium támogatásával. A CD-re felvették az eddig ismert négy, nem nyertes pályamunka mellett, a Himnuszt egy mindenki számára könnyen énekelhető hangnemben, (B-dúr), az Erkel által írt Esz-dúrban, Egressy Szózatát, Erkel Szózatát és Erkel utolsó kórusművét, a II. Magyar Király-himnuszt. Az utóbbi évtizedekben elterjedt – Dohnányi Ernőtől való – zenekari kíséret helyett Sugár Miklós hangszerelésében szólal meg mind a B-dúros, mind az eredeti hangnemű változat. A zeneszerző igyekszik követni Erkel elképzeléseit, szolidabb zenekari hangzást alkalmaz, s visszahozza a XIX. század magyaros stílusára jellemző vonóskari átvezetéseket. Ugyancsak az eredeti szerzői elképzelésnek felel meg, hogy a “Megbűnhődte már e nép” kezdetű sort egy rövid átvezetés után megismétli a kórus. A CD-n hallható még Vörösmarty Mihály: Szózat és Kölcsey Ferenc: Himnusz című költeménye Mécs Károly színművész tolmácsolásában. Nemzeti imáinkat s a pályázati himnuszokat a Budai Ciszterci Szent Imre templom Szent Alberik kórusa és a MÁV Szimfonikusok Zenekar adja elő, Somogyváry Ákos vezényletével. Két érdekességet érdemes még megemlíteni a millenniumi Himnusz-CD kapcsán. Minden valószínűség szerint Hóman Bálint egykori kultuszminiszter rendelte el hogy a Himnuszt így kell énekelni: “Hozz reá víg esztendőt…” Ma egyre többen érzik ennek furcsaságát, s helyesen éneklik: Ho-ozz rá víg esztendőt…” Így hangzik ez az új felvételen is. A CD készítői elmondták még, hogy a kultuszminisztériumi támogatásból arra is futja, hogy az ország összes – több, mint hatszáz – gimnáziumát megajándékozzák a nemzeti imáinkat tartalmazó CD-vel, rajta a mindenki által énekelhető fekvésben felvett Himnuszszal.
szikora
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
