|
|
Zarándokház Rómában Ebben az esztendőben a szokásosnál gyakrabban gondolunk, emlékezünk első királyunkra, Szent Istvánra. Emlékét őrizzük, tettei máig hatnak. Talán kevesen tudják, hogy a király egykor négy zarándokházat is emeltetett: Konstantinápolyban, Ravennában, Rómában és a Szentföldön. A római zarándokházat a Szent Péter-bazilika mellett álló — vértanú Szent István tiszteletére szentelt templom mellett építtette föl, működését alapítvánnyal biztosította.
Évszázadokkal később — 1776-ban, VI. Pius a Szent Péter-bazilika átépítését kezdeményezte. A bővülő templomnak útját állta a zarándokház. 7500 scudo kártalanítást kaptak a magyarok, helyesebben a Collegium Germanicum-Hungaricum, melynek kamataiból kellett volna biztosítani a Rómába érkező zarándokok szállását. Ma emléktábla őrzi a zarándokház emlékét a Szent Péter-bazilika sekrestyéjének külső falán, valamint láthatók a sekrestyében az oszlopok, melyek egykor a zarándokház részei voltak. A kamatok felhasználása szép gondolat volt, a gyakorlatban azonban nem működött.
Mindszenty József hercegprímás 1946-ban levélben kérte, hogy a magyarok temploma a Santo Stefano Rotondo lehessen, mely a Collegium Germanicum-Hungaricum tulajdona volt, s amelyet a magyarok sajátjuknak éreztek — Szent István ottani kápolnája miatt. Ez lett egyébként a bíboros címtemploma is. A mellette levő kolostor egykor a magyar alapítású pálos szerzeteseké volt. Ebben szeretett volna zarándokházat létesíteni Mindszenty József. Az ügy elintézése lassan haladt, jogi és más problémák nehezítették a döntést, végül a történelem is közbeszólt… A ma mégis működő zarándokház történetéhez kapcsolódik a Pápai Magyar Intézet sorsa is, melyet 1927-ben, a Római Magyar Akadémiával együtt alapítottak. Az akadémián világiak tanulhattak, kutatók dolgozhattak, az Intézetben pedig papok különféle pápai egyetemeken képezhették tovább tudásukat. Hazánk szovjet megszállása, a kommunista hatalomátvétel azonban külföldön is éreztette hatását. Az akadémia és az intézet között — melyek egy épületben működtek — feszültté vált a viszony. Az Intézetben dolgozókat és tanulókat „kétes elemekké“ nyilvánították, a Via Giulián álló épületen belül nem mozoghattak szabadon. Külföldön lettek emigránsokká. 1964 változást hozott Magyarország és a Vatikán viszonyában — részleges megegyezés született. A Vatikán új vezetőséget nevezett ki a pápai intézet élére, akik Magyarországról érkeztek. A Rómában élőknek távozniuk kellett! Ezt hallotta meg egy beszélgetés során — Genfben Fáy Erzsébet, aki Duncan Oliver angol lordot ápolta hosszú éveken át, s aki a lord halála után annak vagyonát örökölte. Fáy Erzsébet fölajánlotta: ha az „emigráns“ papok telket szereznek Rómában, ő lakásuk építését vállalja, sőt, olyan méretű házat építtet, mely a Rómába érkező magyar zarándokokat is képes befogadni. A Pápai Magyar Intézet két „távozó“ vezetője, Zágon József és Mester István hatalmas munkába kezdtek. Telket vásároltak, melyre sikerült a házat is felépíttetniük. 1967. augusztus 20-án szentelték fel, mely a világ magyarságának ünnepe lett. Az emigráns papoknak otthona, a Rómába igyekvő híveknek zarándokháza lett, mely Szent István nevét viseli. Működtetését a Szent István Alapítvány biztosítja, mely a zarándokház kezelését a Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulatára bízta. Az alapítvány elnöke lett Zágon József, őt követte Mester István, majd Kada Lajos és Leloczky Donát. 1992 óta Ruppert József piarista szerzetes az alapítvány elnöke és az intézmény igazgatója. A ház lakója volt — nemrégiben történt hazatelepüléséig — Prokop Péter, akinek számtalan művészi alkotása díszíti az épület falait, kápolnájának oltárképét, üvegablakait. 1971-ben Mindszenty József bíboros is meglátogatta az intézményt. A 90-es változások előtt a kommunista hatalom figyelte, kik fordulnak meg a római Szent István Házban. Püspöknek különösen nem volt ajánlatos ott megjelenni, mert a hatalom az ellenség egyik fészkének tekintette az épületben uralkodó szellemet. Pedig „csak“ éltek, s élni hagytak másokat. Keresztény lelkülettel. Hogy aki pihenni, imádkozni vágyik, helyet találjon náluk. Hogy aki zarándokként jön Rómába Szent István kívánságának megfelelően szállást kapjon, otthonra leljen a távolban is. Ez mai céljuk is. Bernadette, Teréz és Katalin nővéreké, akik a házat ma vezetik, illetve működését munkájukkal biztosítják. A Szentév különösen sok zarándokot vezet el hozzájuk. Csoportok jönnek, amelynek tagjai a kétágyas szobától a nagy csoportot befogadó szállásig igénynek és pénztárcának megfelelően szállhatnak meg, de biztosan tisztaságot, csendet, rendet találnak. Ha pap nélkül jönnek, papot találnak Kovács Gergely személyében, ha tanácstalanok lesznek az Örök Városban való eligazodásban, közlekedésben, egyházi programokban, biztos eligazítást kapnak Bernadett nővéréktől. Mi lesz a bevétellel? — kérdeztem a ház igazgatójától, az alapítvány elnökétől — Ruppert Józseftől ottjártamkor. Az alapítvány nem törekszik haszonra — válaszolta. Annyi pénzt kér a működtető rendtől, a Kalocsai Iskolanővérektől, amennyiből a fenntartást, a fejlesztést meg tudják oldani. Illetve annyit, hogy az alapítvány alapító okirata szellemében a kispapnevelés ügyét is támogatni tudják. Ezért az alapítvány minden karácsonyra vásárol néhány értékes könyvet, és azokat eljuttatja a magyar egyházmegyei szemináriumok minden kispapjának, minden szerzetesrend novíciusának és növendékének. A belvárostól fél óra távolságra lévő, csodálatos park közepén álló házban, ottjártamkor kevesen voltak. Délelőtt volt, mindenki bement már a városba. Zarándokként járták végig a bazilikákat. Csak néhányan üldögéltek a szépen berendezett társalgók egyikében. Megjöttek az újabb lakók. Busszal, mely a kertben tud parkolni. A nővérek mosolyogva fogadták az érkezőket. Intézték az érkező csoport elszállásolását, s közben a városba igyekvőket látták el jó tanácsokkal. Hogy hol lehet buszjegyet venni, mikor ingyenes egy-egy múzeumba a belépés, hol érdemes pénzt váltani. Szeretet, béke, nyugalom áradt belőlük. Amire a zarándok vágyik, amire az ember törekszik. Érződött, a zarándokház nemcsak nevében, hanem szellemében is követi névadójának szándékát: a Rómába igyekvő, imádkozni akarók biztonságban szállhassanak ott meg. bókay
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
