„Mindnyájan örülünk annak, ha magyar műalkotásokban felismerjük a keresztény és a magyar lelkiség ezer éve élő vonásait... Jó dolog jelét látni annak, hogy Szent István, aki válságos időben a Megváltó Anyjának oltalmába ajánlotta kereszténységünket és nemzeti jövőnket, íme virágot és gyümölcsöt hozó örökségnek bizonyult.” - Seregély István egri érsek ajánlja ezekkel a szavakkal az olvasók figyelmébe az egri Főegyházmegyei Könyvtár és a Kisboldogasszony plébánia kiadásában megjelent kötetet, amely a legelső (fennmaradt) magyar verstől, az 1300 körül keletkezett Ómagyar Mária-siralomtól napjainkig igyekszik bemutatni a magyar költők tisztelgését a régi nagy patróna előtt.

A több mint kétszáz verset tartalmazó kötetet Antalóczi Lajos, az érseki könyvtár igazgtója és Lisztóczky László főiskolai tanár szerkesztette.

- Kispap korom óta foglalkozom Mária-témákkal - mondja Antalóczi Lajos -: elsősorban a jelenésekkel. Könyvtárosként pedig a Máriával foglalkozó irodalommal is. Nagy és gazdag kincsestár ez, a búcsújáróhelyek irodalmát, a prédikációkat, a lelkigyakorlatos elmélkedéseket vagy a művészeti, néprajzi és széprodalmi vonatkozásokat tekintve egyaránt. Évek óta foglalkoztatott egy magyar Mária-verseket csokorba kötő antológia kiadásának gondolata.

Lisztóczky László főiskolai tanár már sok különféle, nagy sikert aratott antológiát szerkesztett, így közösen láttunk munkához. A lektori munkáért Cs. Varga Istvánnak tartozom köszönettel.

Én már hosszú évek óta gyűjtögettem Mária-verseket, aztán könyvtári munkatársaim segítségével végignéztük a magyar katolikus folyóiratokat és újságokat, köztük az Új Embert is. Lisztóczky tanár úr a határon túli költők körében kutatott: összesen több mint hatszáz verset gyűjtöttünk össze. Ezekből válogattuk ki azokat, amelyek híven mutatják azt a Mária-tiszteletet, amely a magyar lélekben él. Királynőnk ő és anyánk, pártfogónk legszemélyesebb ügyeinkben és régi nagy patrónája nemzetünknek. A címlap is így ábrázolja a Szent Szüzet: jogarral, a magyar koronával és országunk címerével. (A kép a pesti Rózsák terei görög katolikus templomban látható.)

Jelentek meg már hasonló antológiák?

- Vállalkozásunk nem előzmények nélkül való, de az első fennmaradt magyar verstől napjainkig tartó, ilyen gazdag válogatás (123 ismert és 14 ismeretlen) szerző műveiből még nem készült.

Természetesen szó sem lehetett semmiféle teljesség-igényről: a terjedelmi korlátok miatt például el kellett tekintenünk a magyar népköltészet Mária-képének bemutatásától, és nagyon „szükmarkúan” válogattunk az egyházi énekköltészet remekeiből.

Ami új: hogy az ismert nagy költők ismert versei mellé a kevésbé ismert szerzők eddig össze nem gyűjtött Mária-versei kerültek itt a színes csokorba. “Fölfedeztünk” olyan költőket is, akiket nem vallásos költőként tartottunk számon: például Váci Mihály vagy Ignotus. Ami különösen érdekes: protestáns költők, köztük lelkészek Mária-versei is szerepelnek a kötetben. Szeretnénk, ha a maga szerény módján ez a könyv is tudatosítaná és erősítené a magyarság lelki, szellemi, kulturális egységét.

A tizenegy ciklus címei a magyar történelem bizonyos korszakait is idézik: talán elég a Zrínyitől vett fohászra utalnom: „Adj pennámnak erőt...”, vagy Lancsics Bonifác énekét idéznem: “Boldogaszszony anyánk...”

Mik voltak a válogatás szempontjai?

- Több mint hatszáz verset gyűjtöttünk össze, ezekből kellett kiválogatnunk a kötetbe illőket. Hagyományos és egészen újszerű kifejezésekkel, költői képekkel is találkoztunk a versek között. Sok, irodalmi értékét tekintve jónak mondható vers maradt ki a kötetből: ez a könyv ugyanis a Mária-tisztelet könyve. Olyan verseket kerestünk, amelyben ez a tisztelet fejeződik ki. A szerkesztés során kihagytuk tehát az olyan verseket, amelyek idegenek a vallásos ember Mária-képétől. Ami a könyvbe bekerült, azt irodalmi értéknek tekintjük, ami kimaradt, azt viszont nem feltétlen értéktelennek.

A jubileumi Szentév és a magyar millennium megünnepléséhez is szerettünk volna hozzájárulni ezzel a vállalkozással.

k.t.