Könyvespolc

Louis Bréhier francia bizantinológus három részből álló, hatalmas művének első része történeti munka, ez jelent meg nemrégiben, ezúttal egyetlen jókora kötetben. Megalapozza az olvasó ismereteit, aki erre építve vághat majd bele a szerző további két kötetének olvasásába, amelyek a bizánci állam és egyház intézményrendszerét, valamint a bizánci művelődést tárgyalják. A könyv valóban alapos és bőséges ismereteket nyújt annak a páratlan államnak és kulturális jelenségnek a történetéről, amelyet Bizánci Birodalom néven ismerünk. Az egykori Római Birodalom nyugati része elenyészett a népvándorláskor, az Új Róma, Bizánc gyakorlatilag további ezer évig fennmaradt.

A könyvben számos helyen találkozhatunk a bizáncitól elválaszthatatlan magyar történelem eseményeivel és szereplőivel, bizánci szemszögből láttatja például III. Béla király trónra kerülését, Magyarország és a birodalom viszályait, illetve ezek együttes hatását és elhelyezkedését a nemzetközi politika színterén. Általa szerzünk tudomást a két ország közötti kapcsolatok szinte utolsó mozzanatáról is, ahol a már csaknem körülzárt Konstantinápoly - hiszen a birodalom a 15. század első felére-közepére már jóformán csak a fővárost jelentette - ellensége, a szultán biztosítja magát a hátbatámadástól, és Hunyadi Jánosnak megígéri, hogy cserébe nem emel új erődöt a Dunánál és nem akadályozza Magyarország kapcsolatépítését Havasalfölddel. Ezután már csak az ostromról hallunk, Hunyadi itt keresztes hadjárattal fenyegette meg II. Mehmedet, aki azonban nem riadt vissza, s 1453. május 29-én kezébe került a város.

Végig követhető tehát a város és a birodalom kialakulásától kezdve ez a történelmi ív egészen addig az ostromig, amelynek eseményeit, az ostrom utolsó napjaiban is civakodó genovaiak és velenceiek képét plasztikusan tárja elénk a szerző.

Bódogh-Szabó Pál

Hubay József Bertalan és Kormos Gyula könyve egyetemes könyörgéseket tartalmaz az egyházi évre advent első vasárnapjától pünkösd vasárnapjáig, és szempontokat a lelkiismeret-vizsgálathoz.

A hívek könyörgésében elhangzó kérések a hívő nép mindennapi életéből forrásoznak: segítséget kérnek gondjaik enyhítésére, az örök életért vívott küzdelemhez, és kegyelemért könyörögnek elhunyt szeretteik számára. Fontos azonban, hogy imádságaink, így az egyetemes könyörgések is felöleljék a keresztény élet egészét: tükrözzék a helyi és egyéni viszonyokat, de mégis maradjanak egységben az egyetemes egyház liturgikus gyakorlatával. A nemzeti egyházaknak lehetőségük van arra, hogy a helyi értékek és a helyi körülmények a liturgiában is szóhoz jussanak. Ezzel válik teljessé és színessé a liturgikus gyakorlat, s ily módon kerül közelebb a szívekhez az Istent dicsőítő szertartás.

Kormos Gyula ny. apátplébános az egyetemes könyörgéseket kívánja színesíteni és teljessé tenni, s arra törekszik, hogy magyar területen minél gazdagabban fogalmazódjék meg híveink fohászkodása. Tavaly az Oremus! című kötetében mindhárom liturgikus év vasárnapjaihoz és ünnepeihez jelentetett meg mintegy 270 oldalas terjedelemben egyetemes könyörgéseket, illetve a szentmisékhez szóló rövid bevezetőkkel kívánta segíteni a lelkipásztorok és a hívek közös ünneplését.

Jelen kiadványban – Hubay József Bertalan közreműködésével - az adventi idő, a karácsonyi ünnepkör, a nagyböjti és húsvéti idő, valamint az advent és pünkösd közé eső ünnepek és hétköznapok szentmiséihez kínál egyetemes könyörgéseket mintegy háromszáz oldalon.

A két szerző nagyon fontos feladatot végezett el. Az első kötet visszajelzései arra utalnak, hogy a lelkipásztorkodó papság hálásan fogadta ezt a segítséget. A kiadvány az előzőhöz képest nagyobb méretű, de mégsem kezelhető oly könnyedén, mint a liturgikus könyvek. Fontos lenne, ha egyházunk illetékesei felismernék a kiadvány hasznosságát, tartalmi gazdagságát, s mielőbb megjelentetnék a liturgikus kiadványok között, hogy formailag is segítse a lelkipásztorkodó papság munkáját. A kötet méltán kap helyet a nagy jubileumi év kiadványai között

Antalóczi Lajos

Alighanem Somorjai Ádám bencés professzornak köszönhető e kötet magyar kiadásának kezdeményezése. Csak helyeselni lehet a törekvést, hogy a művelt magyar közönség anyanyelvén ismerhesse meg azt a művet, mely már két kiadást ért meg lengyelül és olaszul is olvasható. A szerző nem történész, de jeles katolikus értelmiségi, a krakkói Znak folyóirat főszerkesztője, majd a Szolidaritás mozgalom második embere. Három kötetesre tervezett művének megírásával arra a kérdésre akarta a választ megkeresni, hogy Európának e keleti térségében milyen történeti gyökerekkel, milyen társadalmi állapotban került a katolikus egyház az egyes országokban kommunista elnyomás alá? A magyarul megjelent első kötet az egyes nemzetek - lengyelek, litvánok, ukránok, beloruszok, csehek, szlovákok, magyarok, horvátok és szlovének - történetét foglalja össze a kezdetektől 1945-ig. A terjedelem kicsinysége persze már eleve kérdésessé teszi, lehetséges-e így megragadni a történeti folyamat akár csak főbb folyamatait? Mégis kettős haszonnal jár áttanulmányozása. Egyrészt a szláv nemzetek történetéről általában hiányos ismereteinket bővíthetjük, másrészt megismerhetjük, hogy még egy velünk rokonszenvező lengyel katolikus szerző sem képes a magyar történelemről adatszerű tévedésektől mentesebb, szemléletében tárgyilagosabb képet kialakítani. Egyszerűen azért, mert főként a számára könnyen hozzáférhető szlovák történeti irodalomra támaszkodik. A magyar történetírás máig alig jut el fordításokban külföldi érdeklődőkhöz! Emiatt nem sopánkodnunk kellene, hanem végre pénzt és munkát kellene áldozni erre a célra.

A kötet V. fejezetét, a 21 oldalas magyar történeti összefoglalását elolvasva szeretném tudni, ki írja meg ennek a fejezetnek hasonló terjedelmű, okos magyar változatát. A kötet utószavának társszerzője, Pucilowski József lengyel-magyar domonkos professzor személyében avatott tolmácsra lelhetnénk. De ezt nem szabadna szó nélkül hagyni, már csak azért sem, mert éppen az utószó is rávilágít, hogy Cywinski tanulmányának „nagy befolyása lehetett politikai-egyházi téren, jelentős mértékben meghatározhatta az egyetemes egyházon belül kialakult képet a magyar katolikus egyházról.“ Mindenesetre így is nagy tanulsága a könyvnek, amit meg kellene tanulnunk tőle: szembe kell néznünk múltunk, főleg közelmúltunk fény- és árnyoldalaival, másképp nehéz új úton előrehaladnunk.

(R.P.)

Iskola és oktatás – átfogó számvetés

Elismertté igen, de nagy tudóssá még senki nem vált önmagában a feltárt-felkutatott tényanyag révén. Mészáros István Az iskola ezeréves története Magyarországon című munkája a kiforrott, érett szemléletű, a tények kiegyensúlyozott, mégis határozott irányultságú értékelésére képes tudós műve. A magyarországi oktatásnak a 996-ban Pannonhalmán alapított első magyar iskolától egészen napjainkig ívelő kibontakozását bemutatva a szerző nemcsak pontos tényeket, lényeges eseményeket, az iskolarendszer szerkezetében bekövetkező változásokat, az egyes oktatási intézményekben elsajátított tananyagot, a nemzetiségi oktatás történetének alakulását, a történelmi körülményeknek az iskolákra gyakorolt hatását, a katolikus egyháznak és a többi történelmi egyháznak az oktatásban játszott középponti szerepét mutatja be, de, természetesen csak rejtve, ábrázolása mögött meghatározott pedagógiai elképzelések állnak. S talán éppen ez, a tényszerű és sokoldalú ábrázolást egyébként sosem sértő pedagógiai állásfoglalás avatja igazán jelentőssé művét. (Ez tükröződik a könyv hangvételében is: az egyébként tárgyilagos stílus az ötvenes-hatvanas évekről szóló szakaszban kissé indulatosabbá, szaggatottabbá válik.)

A mű érdeme továbbá, hogy ismételten kitér az oktatáshoz kapcsolódó kultúrtörténeti eseményekre, érdekességekre: az olvasó megtudhatja, mi az, amivel elsőként a világon Jedlik Ányos vagy Bolyai Farkas tanítványai találkozhattak, hogyan kerestek pénzt ünnepi öltözetre röntgen-sugarakkal az esztergomi gimnázium diákjai, milyen kísérleteket végeztek Nagyváradon a rádióval, vagy éppen azt, hogyan festett, milyen szerepe volt egy-egy iskolai könyvtárnak.

A reprezentatív kivitelű, rendkívül gazdag és érdekes képanyaggal ellátott kötetet az elmúlt évben, október 13-án Frankfurtban megnyílt nemzetközi könyvvásárra jelentette meg német és angol nyelven a Nemzeti Tankönyvkiadó. A neveléstörténész professzor az idegen nyelvű olvasók számára hatalmas tényanyaggal igazolja: a magyarországi oktatás, bármely korszakot is figyeljük az ezeréves múltban, nem értéktelen, hiszen megannyi szállal kapcsolódik az egyéb európai országok kultúrájához és oktatásához. A hazai oktatásról rajzolt, gazdagságával az olvasóra valóban nagy hatást gyakorló kép önmagáért áll helyt, mintegy megkoronázva a rengeteg részletet folyton szintézisben látó és láttató tudós szerző életművét.

(GF)

Az abaligeti Lámpás kiadó Mindszenty bíboros bécsi titkárának, Mészáros Tibornak immár második kötetét jelentette meg. Ezúttal 1972-1975-ben írt napi jegyzeteit 674 oldalon. A kötetet Hetényi Varga Károly és Varga Borbála rendezte sajtó alá. Igen ritka erénnyel ékes a maga is sokat szenvedett szerző, Mészáros Tibor: írásában is feltétlenül igazmondó. Sem „gazdája” iránti tisztelete és szeretete, sem önszeretete nem akadályozza meg abban, hogy jegyzeteiből a bíboros és titkára erényein kívül gyengeségeiben is tiszteletre méltó emberi arcát megismerjük. Kettős aktualitása is van a kötetnek: a bíboros halálának 25. évfordulója és az elmúlt évtizedekben hitükért rabságot szenvedett papok és világi hívők előtti főhajtás. A szerző ugyanis így dedikálta könyvét: „Sorstársaimnak, a meghurcolt, börtönviselt - mára elfelejtett - magyar papok és szerzetesek emlékére.“ (Lámpás Kiadó, Abaliget, 2000.)

(r.p.)

Az Országos Közoktatási Intézet kiadásában megjelenő „A tantervelmélet forrásai“ című sorozatot nyilván csak a téma szakemberei kísérik figyelemmel. Nem biztos, hogy ezek közé tartoznak hitoktatóink is. Ezért is kell Horánszky Nándor tanulmánykötetére felhívni a figyelmet. Az „Erkölcsi rend és szakmaiság a tantervekben“ című kötet az iskolatörténet legérdekesebb fejezetébe, a tantervek történetébe nyújt bevezetést a hagyományos magyar iskolatípusok szerint, külföldi összehasonlításokkal. Az érdekes anyagnak különösen első hatvan oldala érinti a vallás- és etika-oktatás problémáival foglalkozókat, sőt mindazokat, akiket társadalmunk erkölcsi megújulása pedagógiai, lelkipásztori vonatkozásban érdekel. A „Szent István király Intelmeinek üzenet értéke“ című tanulmány a sokat idézett, de kevésbé ismert mű kitűnő, pedagógiai szempontú elemzése. Az „Erkölcsi nevelés - vallásoktatás - etika oktatás“ című tanulmány pedig különösen külföldi összehasonlító anyaga miatt értékes. Európai kitekintése, adatai fontos érveket jelentenek a hazai iskolák erkölcsi nevelésének alakítása érdekében. Horánszky Nándor szakirodalmi munkásságában eddig is fontos elem volt a külföldi, főleg nyugat-európai iskolai nevelés-oktatás és a hazai pedagógiai irányelvek összehasonlítása.

R.P.

Két esztendőt kellett várnunk arra, hogy Czirják Árpád könyvének második kötetét kezünkbe vehessük. A második kötet értelemszerűen az első folytatása – szerkezetét, Gy. Szabó Béla illusztrációit, Szilgyi Domokos verseinek idézését tekintve is –, ám a szerző ebben a kötetben a hétköznapok fortyogó katlanából merített tényekből is igyekszik valami maradandó, gyakorta fájóan perzselő tanulságot „kikalapálni”. Legyen az mondjuk az Ady Endre Csinszkájának igazságot szolgáltató irodalomtörténeti ítélet, hiszen „aki nemcsak a szerelem szenvedélyével, hanem szeretetből köti magát élettársához, az megkötöttsége ellenére is szabad”. (Június 7. 163-164 old.)

Mikszáth szavával élve: Czirják Árpád nemcsak „könyveken hizlalt elme”, hanem a példás olvasóknak azon fegyelmezett táborába tartozik, aki tüstént papírra veti olvasmányélményét. Főként ez a napra kész „silva rerum” (a dolgok erdeje – azaz idézetgyűjtemény) tehette lehetővé az Erdélyi Magyar Breviárium eddigi két kötetében felsorakoztatott ötletgazdagságot.

„A divatos szópanelek kertes házakban és panellakásokban egyaránt virítanak.”

“Muskátlis ablakok mögött már csak a virágnyelv tőrőlmetszett, a többi művirág… Babitstól származik a bölcs megállapítás: Minden rossz mondat egy törött ablak, amelyen át egy rossz gondolatra lehet látni.” (vö. 214-215. old.)

Indokoltan vetődhet fel a kérdés: vajon a szerző katolikus papi mivolta miként dereng át a kötetben felhalmozott ismeretanyagon? A magától értetődő válasz erre: a könyv szellemiségén kívül, az egyes napokat lezáró szentenciák tömörségében, amely a misekönyörgések célratörő szűkszavúságával rokon.

Mert Czirják Árpád a felesleges szószátyárkodás elleni mementónak is szánta művét.

Köllő Károly

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu