|
|
Skrabski Árpád A tanítóképzők az egyenlőtlenségek csökkentéséértA társadalom kettészakadása még a modern jóléti államokban is szinte polgárháborús viszonyokhoz vezethet, ezt bizonyítják az elmúlt évtizedek londoni, párizsi, Los Angeles-i etnikai zavargásai. Másrészt az utóbbi években vált nyilvánvalóvá, hogy a leszakadó rétegek jelentik a modern társadalmak számára a legnagyobb egészségügyi kihívást, egy-egy országon belül is igen jelentősek a várható élettartam különbségei. A nyugati országok kormányai számos intézkedést hoztak a társadalmi különbségek csökkentésére, amelyek felölelik az etnikai kisebbségek, a nők, a más szempontból hátrányos helyzetűek pozitív diszkriminációját, és az ellenük irányuló megnyilvánulások szankcionálását. Átütő eredményt azonban elsősorban nem önmagában a törvénykezéstől, hanem a neveléstől, az iskolák felzárkóztató szerepétől várnak. Mind az Egyesült Államokban, mind Angliában az utóbbi évtizedben valódi áttörést eredményezett az a felismerés, hogy elsősorban az iskolákon, mégpedig az alapfokú képzésben részt vevő tanítók felkészültségén, anyagi és erkölcsi támogatásán múlik, hogy mennyire sikerül esélyegyenlőséget biztosítani azon gyermekek részére, akik eleve hátrányos körülmények közül kerülnek az iskolába. Ha erre nem fektetnek különleges hangsúlyt, az iskola csak tovább erősíti az egyenlőtlenségeket, hiszen a hátrányos helyzetű gyermekek nem képesek megbirkózni azokkal a követelményekkel, amelyek szerencsésebb társaik számára természetesek. Önértékelésük így alapjaiban sérül: vagy deviáns csoportokhoz csapódhatnak, vagy eleve feladják. A zsámbéki katolikus tanítóképző főiskola 2000. január 1-jétől felvette Apor Vilmos vértanú püspök nevét, mivel — amióta egyházi tulajdonba került — nevelési elvei nagyon közel állnak a főpap szellemiségéhez. Szociálpedagógus szakot indítottak a leszakadó rétegek gondozása céljából, valamint — mivel Magyarországon különösen fontos, hogy a tanítók felkészülhessenek a roma tanulók és családjaik megértésére — a világon elsőként romológia tanszék alakult a főiskolán, és minden diák számára előírták a romológia tárgy hallgatását. A tanszéket a főiskolán finanszírozás hiányában meg kellett ugyan szüntetni, a kötelező romológia tantárgy azonban megmaradt. Boldog Apor Vilmos szellemiségének megfelelően, halála évfordulóján, 2000. április 1-2-án vitafórumot rendezett a főiskola „Viadukt az esélyteremtésben – A tanítóképzők szerepe a kirekesztés felszámolásában” címmel. A vitafórum témája volt, hogy miért nem töltik be világszerte az iskolák a nekik szánt kiegyenlítő szerepet, vannak-e olyan pedagógiai elvek, amelyek alkalmazását e téren, nemzetközi tapasztalatokat figyelembe véve, siker koronázza? A fórumon Takács Nándor püspök a szabadság és boldogság forrását abban látta, ha megtaláljuk helyünket a teremtésben. Az identitástudatra, önértékelésre ugyanúgy szüksége van az emberi léleknek, mint a táplálékra a testnek. A magatartászavarok legtöbbje az identitás zavaraira vezethető vissza. A legfontosabb alapelv a leszakadók kirekesztettségének megszüntetése, identitásuk visszaadása. A modern nevelésszociológia az ember méltóságának tiszteletét tartja alapvető tényezőnek a leszakadó, hátrányos helyzetű fiatalok felzárkóztatásához. A főiskola a romológia és a szociálpedagógia oktatásával, a szegény diákok felkarolásával az elmúlt években már sokat tett ennek az elvnek az érvényesítéséért. Apor püspök személyében olyan példát találtunk, aki nemcsak egész életében az elesettek segítője volt, hanem életét is a nők méltóságának megőrzéséért áldozta. Az oktatás sikere, az egészségi állapot, a devianciák és egyéb magatartászavarok szempontjából nagy a kockázata a negatív gondolkodásnak. Apor püspök igent mondott az életre és a halálra egyaránt. Szenvedése közben az „igen” szót ismételgette jajszavak helyett. E pozitív gondolkodás nélkül nincs egészséges, fejlett személyiségű ember. A közelmúlt magyar történelme mostohán bánt az oktatással, neveléssel. Világméretű irányzatok, mint a kommunizmus vagy a neoliberális törekvések egyaránt lehetetlen helyzetbe hozzák az oktatásban dolgozókat, akiknek ugyancsak szükségük van civil kurázsira hivatásuk teljesítéséhez. Apor püspök számunkra azt a biztos pontot jelenti, akit sem a náci, sem a szovjet hadsereg nem rémített meg, és nem tudott elvei feladására bírni. Boldog Apor Vilmos püspök nevének felvétele és a vitafórum új erőt kölcsönöz a főiskola oktatóinak és diákjainak arra, hogy ezt az oktatási szemléletet még hatékonyabban képviseljék. Apor Vilmos püspök példája nyomán célul tűzték ki, hogy a kikerülő diákok tudatosan formálják, alakítsák majd azokat a közösségeket, ahonnan a diákok származnak, illetve ahová kerülnek. Remélhetőleg a társadalom is felismeri, hogy a devianciák megelőzésében, a testi-lelki egészségi állapot javításában a leghatékonyabban az iskolákra építhetünk, ha ehhez megkapják a szükséges támogatást és elismerést. (A szerző az Apor Vilmos
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
