Jegyzetlap

A pápa úr (ahogy a ferencesek emlegetik a Szentatyát) a Fides et ratio kezdetű enciklikájában azzal, hogy fölszólít a filozófia megújítására, a gondolkodás és a papnevelés filozófiai megalapozására, az általános keresztény gondolkodásmód fölött is hol nyílt, hol rejtett ítéletet mond. Ezt lehet elhallgatni, el is lehet vonatkoztatni másra, személyekre, okokra és a körülményekre hivatkozva, de nem lehet mentegetni. Röviden: az enciklika azt akarja, hogy mélyítsük el gondolkodásunkat, hagyjuk abba a mindenféle pótcselekedeteket, amelyeket igyekszünk egy kényszerű (történelmi) helyzet következményeiként föltüntetni. Lapos következtetésünket, általános műveletlenségünket tartsuk méltatlannak az evangéliumhoz. Kezdetleges módon vagy rutinból nem illik Krisztusról, s pláne nem Krisztus nevében beszélni. Nemcsak nem illik, nem is lehet. Nagy tévedés azt hinni, hogy a templomokban ülő néma „fejek” s lelkek megelégszenek a prédikáció százszor elmondott „érdekességeivel”, megkopott bölcsességeivel, hasonlatokkal, mivel a Krisztus-esemény puszta fölemlítése is hitet ébreszt. Van akiben igen, de a hívők többségét újra meg újra meg kell indítani. Ugyanakkor – tapasztalatból tudom – a hívek nyomban föléreznek egy nem középiskolás fokon elmondott, belső hitelű s ihletettségű, akár „nehéz" beszédre is.

Isten népének hite ma is titok. Ez a nép veszítette el érzékenységét az Ige igéi iránt. S érzékenységénél csak az erős hőfokú tanúságtétel utáni szomjúsága nagyobb. Ha megkérdeznének engem, hogyan kell beszélni a tápiókesztölci híveknek, milyen „hangfekvésben”(?), azt felelném: ugyanúgy beszélj nekik, és nemcsak a püspököd jelenlétében, hanem minden alkalommal, mintha az akadémiai székfoglalódat tartanád. Ne villogtass előttük idegen szavakat, mert először is nem értik, másodszor rögtön átlátnak hiúságod szitáján; nem igazsággal eteted őket, hanem el akarod kápráztatni. Nem szólnak ugyan (azonnal), de ezt nehezen tűrik. Kenyér és bor szavak kellenek nekik. S ha csak egyszer is rajtakapnak, másodjára már gyanakszanak. Eljárnak a szentmisédre, már akik eljárnak, mert Isten gyermekei akarnak maradni, s nagy türelemmel bíznak a te megújulásodban, de résen vannak. Pedig szívesen tanulnának. Bármit. Tanítsd őket, mindig elölről kezdve.

Gyermekként figyelnek, de megpróbált felnőttként élnek. A hallottakat elraktározzák, s igyekszenek megóvni a mindenféle sugárzó eszközök hang- és képzáporának pusztítása közepette is, de ezeket az eszközöket – sajnos – kikapcsolni nincs erejük. Ilyen körülmények között isteni csoda egy-egy lélek fejlődése. De mivel az, a Szentlélek műve. Ezért, éppen ezért, mintegy paradoxonként meg kell terhelni a híveket a saját felelősségükkel. Ebben nem szabad kímélni őket. Ez a kor (mondhatjuk katasztrofálisnak, tehát megrendítő – volna, mivel azonban a hírgyártók mindent elárasztanak katasztrófákkal, mesterséges és nagyon unalmas), szóval ez a kor az ember teljes kiüresítésére törekszik, ezért nekünk a teljes embert kell lélekben megerősítenünk, takargatás, alaptalan optimizmus és híg vigaszok nélkül: igenis, élet-halál küzdelem folyik a világban egy hihetetlenül ravasz ellenféllel; ez még akkor is igaz, ha a világhatalmi globalizmusnak van „emberarcú” változata is, vagy ilyen van készülőben, mely tiszteletben tartja, sőt elvárja az egyes emberi régiók eredeti ősiségéből származó különbségeit.

Itt és most tehát nem lehet a hitet „egy kicsit komolyan venni”, nem lehet benne „egy kicsit” vagy „icipicit elmélyedni”; hallottam már ilyen szörnyűséget. Nem lehet bokáig ereszteni a mércét, hogy az is átugorja, aki nem akarja. A kinyilatkoztatással ne álszerénykedjünk. Az életben maradás tétjével ne alkudozzunk. Ha a pápa úr a keresztény gondolkodásmód elmélyítését szorgalmazza, akkor ezt éppen azért teszi, mert tudja, hogy minden keresztényre ráterhelődik és meg is illeti őt az egyház és az evangélium teljességéből annyi, amennyit jó szívvel s komolyan el is tud viselni.

Vasadi Péter

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu