„Jobban örülök mások örömének”

Püspökké szentelték Beer Miklós áldozópapot

Amikor kifelé vonult a bazilikából, hívei sereglete, valóságos tömeg “állta útját” virágokkal, s ő a megszokott derűvel köszöntötte a kicsiket, a felnőtteket, akik eljöttek korábbi állomáshelyéről: Pilismarótról, Márianosztráról, Budapestről, Dömösről és Zebegényből, ahol született. Persze nem maradt ki Esztergom sem, s szűkebb „családja”, a belvárosi közösség.

"Értetek lettem püspök is..."

Mint a korai időkben: ezt a püspököt valóban a népe választotta. Hogy ne csendülne meg Ágoston püspök szava az időből, a szenté, akihez a jelenlévők tömege imádkozott a Mindenszentek litániájában, amíg a fölszentelendő püspök, Beer Miklós leborulva az oltárlépcsőn imádságba öltözve várta, hogy szentelő főpásztora elé lépjen: “Létezik az Igazság örök forrása, annak cseppjei felüdítenek, és nem átáztatnak, mert az a harmat maga az élet forrása…”

2000. május 27-ét írtuk, s éppen delet harangoztak, amikor Esztergom új segédpüspöke elindult áldást osztani - és elindult az apostolok nyomában, hogy Isten titkainak hűséges gondnoka legyen.

Fél tizenegykor vonult a fölszentelő püspök Paskai László bíboros, prímás érsek elé a szentelésre érkezett püspökök közössége, (a két társszentelő Seregély István érsek, és Spányi Antal segédpüspök) a székeskáptalan, Beer Miklós és kispap növendékei a főtemplom bejáratához. Aztán már együtt, vissza az oltárhoz, ahol két paptestvére közt várta a szentelendő a szólítást, s a kérdést – miután elhangzott a Szentatya kinevezési bullájának szövege –: “Akarod-e a Lélek kegyelmével mindhalálig gyakorolni püspöki szolgálatodat, az apostolok hitével; akarod-e Isten szent népét szolgálni, a szegényeket segíteni?

Tizenhárom püspök illetve érsek - köztük Karl Josef Rauber nuncius, Kada Lajos ny. madridi nuncius - tette a kezét a kinevezett segédpüspök fejére; a népes tömeg már hívta-kérte a Szenlélek-énekben a kegyelem erejét, s csöndesen része lett a láthatatlan “lefoglalásnak”, hiszen Beer Miklós a kézrátétel óta a püspökök közösségébe lépett Szent István király hegyén, ahol az országalapítót megkoronázták. Az Evangélium szent könyve a püspök feje fölött, majd a gyűrű az ujján, hogy őrizze Isten jegyesét, az egyházat, a mitra, mint koszorú, hogy tündököljék Isten dicsősége, a pásztorbot a nyáj őrzésére: mindez szimbólum és valóság – jelképek mélységében a kérdés: “Hallottátok, mit kért, sőt mit szeretett volna nekünk? Így szólt: Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek, ahol én vagyok.”

S mi a hivatása az apostolutódnak? Együtt tartani Krisztus háza felé vándorolva a nyájat, szolgálni, szeretni a bűnöst is, mindenkihez lehajolni… Ott állt a főpap, szemináriumi rektor az ünnep tiszta sugárzásában. (Valaki megjegyezte: ritka az ilyen pillanat; majd feldübörgött – lélek-indításból – a taps.) Megkérdezték – mondta köszönő beszédében Beer Miklós – , örülök-e, hogy püspök lettem? Bevallom, jobban örülök mások örömének, amit kinevezésemkor kifejeztek. Díszes ruha, ékesség is mind az öröm szerzőjének szólnak – szolgálnak, Isten dicsőségének, s én továbbra is zebegényi maradok és pilismaróti, és minden közösségé, ahol eddig éltem, munkálkodtam: hivatásom-szolgálatom a papé, püspöké. - S külön köszöntötte a testvéregyházak jelenlévő lelkészeit.

Szent Ágoston mozaikképe alatt a bazilikában fiatalok énekeltek, a másik képről Ambrus püspök nézett le a szentélyből távozókra. Üzenete minden papnak és főpapnak szól: “Aludni lelkünket ne tűrd, / Aludni csak a bűnt bocsásd, / Frissítse a tisztát a hit…”

Az új püspök jelmondatában ez áll: “Rendületlenül a hitben”.

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu