Házsongárd - Erdély panteonja

Itt halottak napja van az esztendő minden áldott napján. A nagykapu tárva-nyitva mindig. Nagyot nőtt a város, ez a legnagyobb és legrégibb temetője. De ennyi gyászoló mégsem lehet egyszerre. Az ünneplő ruhában vagy csak úgy, hétköznapiasan érkező idősebbek és fiatalabbak, kezükben majdnem mind virágcsokorral, nem vérségi rokonok, ez a város, ez a temető szőtt lelki rokonságot közöttük. A vérségi rokonságot anyakönyvi kivonatok bizonyíthatják, ez utóbbihoz azonban nincs szükség semmilyen pecsétes igazolásra. Ezt vagy átérzi vagy nem érzi át az ember. A kolozsváriak, az elmúlt századok törvényes örökösei átérzik a közös gondokat és reménységeket. Hogy maradjon meg maradékaiknak is szépségében, igazságában a négyszáz esztendős temetőjük, nemzedékek múltán is el lehessen mondani róla, hogy Erdély panteonja, ahol e sírok - az elmúlás emlékei - a megmaradás szellemét sugározzák.

Ez Házsongárd titka és varázslata.

Kolozsvárott se becsülték mindig ennyire az elődök emlékét. A közöny rozsdája ugyanis gyorsan megfogja. Sas Péter művelődéstörténész mostanság megjelent csodálatos fényképalbumában - Kolozsvár épületei 1867-1919 - megdöbbentő epizódot mond el erről a közönyről. Nem is olyan régen, a XIX. század nyolcvanas éveiben, egy kataszteri hivatalnok, név szerint Knapienszky Kázmér egy évtized munkájával feltérképezte a Házsongárdi temetőt, és lemásolta valamennyi sírkő feliratát. Mintegy tízezer sírkő: Kolozsvár kőbe vésett évszázadai. A hatalmas munkát a városi tanácsnak ajándékozta. Nyoma veszett. Mint ama tízezer sírkő közül is nagyon soknak, százaknak, ezreknek. "A hálátlan utókor - hozzátartozója nem lévén - a kilakoltatandó sírok közé sorolta Knapienszky Kázmér nyugvóhelyét is."

Ha nincs élő hozzátartozója, nem lehet megőrzendő múltja se? A kegyelet törvényének helyébe a kitelepítések törvénytelensége lépett. Érintette ez az élőket is, hogyne, hiszen átrajzolta a város néprajzi arculatát, de még inkább érinti a holtakat, akiknek azért kellett eltűnniük, hogy a múltat hozzágyalulhassák ajelenkori statisztikához. Mégsem pompázhatnak kripták, sírok, szobrok, azoké, akiknek az utódai ma már a város lakosságának csak a húsz százalékát teszik ki!

Csákányokkal és ásókkal szemben szelíd fegyvert választott az öreg város, Kolozsvár: a méltó kegyeletet. Azóta másként becsülik a temetői köveket és a könyvtárakba temetkezett ősöket. Még a csontjaikat is. Megindító példát mondott nekem erről László Gyula régészprofeszszor, aki a negyvenes évek elején a kolozsvári magyar egyetem tanáraként, az akkori Zápolya utcában egy honfoglaláskori magyar lovas sírt ásott ki. "Ott riadtam meg, hogy mit műveltünk mi, régészek. Kijött azásatáshoz a kolozsvári plébános, vagy talán a Kolozsvárott látogatáson lévő Márton Áron püspök, már nem tudom pontosan. Arra emlékszem, hogy letérdelt a sír mellé, és a régi-régi halott lelki üdvéért imádkozott. Ő az embert látta benne. Mi, elfásult régészek a csontvázat. Ez olyan tanítás volt számomra, hogy azóta másként látom a feltárt hajdani temetőket."

Másként látja Kolozsvár is, a hűséges, a hagyományos a maga jelkép-temetőjét, a Házsongárdot. Egyféle búcsúhely lett a számára. Nem hiszem, hogy temetők gyakran belekerülnének hadbírósági vádiratokba. Házsongárd bekerült, nem is egyetlen vádiratba. Mivel a kolozsvári magyar egyetemisták az 1956-os halottak napján, amely egybeesett a pesti forradalommal, hajdani nagyok sírjaihoz mentek ki Házsongárdba, fiatalabb tanáraikkal együtt. Egy estére Kolozsvárott a Házsongárd azonos lett a magyar forradalommal.

Beke György

Fotó: Kiss Melitta

Magyar Örökség-díjas temető

Idén márciusban Magyar Örökség-díjjal tüntették ki a kolozsvári Házsongárdi temetőt. "Neve, fogalma, immár a kultúrtáj része, darabja egy kultúra jól ismert, tisztelettel övezett tudományát jelenti" - mondta laudációjában Lászlóffy Aladár író, majd így folytatta: "Tört köveken és porladó kereszteken mi is a magyar és egyetemes művelődéstörténet nagy alakjainak neveit keressük, emléküket idézzük."

A Házsongárdi temetőben nyugszik többek között Szenczi Molnár Albert prédikátor, nyelvtudós, Apáczai Csere János filozófus, nyelvművelő, Tótfalusi Kis Miklós nyomdász, könyvművész, Jósika Miklós író, politikus, Kós Károly építész, író, Dsida Jenő és Szilágyi Domokos költők.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu