Homíliavázlat

"Szeretnénk Jézust látni"

Abban az időben a megszállt területeken minden római provinciának kötelessége volt a vám fizetése.

A vámot nem római tisztségviselők szedték be, hanem bérbe adták privát személyeknek, akik szintén tisztviselőket fogadtak szolgálatukba, így érthető, hogy Zakeus volt a vámosok feje. A vállalkozó vámosok azonban saját zsebre is dolgoztak, s emiatt gyűlöletesek voltak a nép szemében. Bár a felsőbb hatóságok megszabták a díjakat, elnézték az önkényeskedéseket. Egy ilyen gazdasági társulás főnöke lehetett Zakeus.

Annak ellenére, hogy gátlás nélküli ember volt, számunkra mégis pozitív kicsengésű lett a neve. Van valami rokonszenves benne: az, hogy szeretné Jézust látni. Ez kíséri végig a mi életünket is: szeretnénk Jézust látni. Azért, hogy láthassa őt, Zakeus áldozatra is kész: azt is kockáztatja, hogy esetleg kinevetik. (Bár rosszabbra is számíthatott...) Kövér és alacsony ember létére, meglett férfiként futkározik, és mint a gyerekek, fára mászik. Valóban mulatságos lehetett, a fő "APEH-ellenőr" a fa tetején...

Magát Jézust ebben a történetben újra megcsodálhatjuk: ismeri Zakeust, a nevén szólítja, a kavargó tömegben is képes személyes emberi kapcsolatra vele.

"Szeretnénk Jézust látni" - visszatérő kívánság az evangéliumokban s remélhetőleg a mi életünkben is. A motiváció tisztaságát illetően néha belevegyül a kíváncsiság, a hasznossági szemlélettel együtt: hátha csodát tesz az életemben vagy valamilyen hasznom származik a vele való kapcsolatból, hátha sikerül rávenni, hogy támogassa, menedzselje egyes ügyleteimet. Szeretném Jézust látni! Őt szemlélni, a pápa szavaival: keresni a szemlélni való arcot. Keresem őt, és vágyom utána, vállalok minden áldozatot, fáradságot, kinevetést és szánakozó tekintetet és nem engedem, hogy bármi elhomályosítsa életemben az ő arcát.

Látjuk ebben a történetben, hogy Isten sohasem tömegben gondolkodik, mindig a személy, az én egyéni sorsom érdekli. Olykor nosztalgiával gondolunk vissza a népegyházra, szeretnénk, ha tömegek hallgatnának ránk. Jézustól megtanulhatjuk a lélektől lélekig ható evangelizációt, a néven szólítás tudományát.

Amikor Jézus vendégségbe megy, mint ebben a történetben is, sohasem merül el az étkezés adta élvezetben, nem megy bele felszínes fecsegésbe, nem kezd felesleges politizálásba. Tanulhatunk tőle! Szembesít bennünket, hogy milyenek a mi vendégeskedéseink. Mennyire merülünk el az ínyenc, gasztronómiai élvezetekben? Merem-e Isten ügyére terelni a beszélgetést, vagy pedig álszeméremből vigyázok, hogy kerüljek bármi olyan, Isten Országát érintő témát, amely vendégeim vagy vendéglátóim elkényelmesedett érzésvilágát megzavarhatja? Megmaradok-e a felesleges időpocsékolás, az üres fecsegés szintjén, vagy pedig az igazán lényegesre is át tudom irányítani a beszélgetést?

Zakeus megtér, életét meghatározó változást hoz számára a Jézussal való találkozás. Adja Isten, hogy a mi életünkben is sor kerüljön erre.

Gáspár István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu