Requiem Biberért

Salzburg főutcájának egyik házán, a második emelet magasságában van egy emléktábla: itt élt és itt halt meg a nagy zeneszerző, Heinrich Ignaz Franz Biber. Alatta sétálgatnak az emberek, kultúrturisták és őslakosok, de igen kevesen néznek a táblára. Miért is tennék? Száz méterrel arrébb, nagy, nemzeti zászlókkal, arany betűkkel díszítve ott áll Mozart szülőháza.

Körülbelül ennyi Biber tragédiája. Mozart árnyékában nehéz az élet. Igazi átmeneti figura a nagy barokk mesterek és a hasonlóan nagy klasszikusok között. Inkább a zenetörténeti könyvekbe való, mint a hangversenyterembe vagy a lemezek közé. De ha mégis...

Ha mégis meghallgatja valaki Biber Requiemjét vagy F-dúr miséjét, aligha fogja megtépni magán az inget. Ez nem az a világ, nem a könnyes hisztéria az egyén halálán, nem az operai rettenet és nem is a viszszafogott, szerény beletörődés. Át kellene állítanunk az agyunkat a halál ismeretének és elfogadásának arra a szintjére, ami elég nehezen megy. Mert hiába gondoljuk, hogy "ugyan, nálunk többet senki nem tudhat a halálról", válogatott halálnemeket nézünk híradóban, filmen, rajzfilmen - mindez mintha csak arra szolgálna, hogy a saját halálunkról megfeledkezzünk. Biber számára a halál - ha nem is mindennapos, de - gyakori élmény volt: tizenegy gyermekéből hetet temetett el. Mindez nem keményítette meg a szívét, de arra - úgy látszik - megtanította, hogy a requiem nem arra való, hogy megindítsa a könnycsatornákat és segítsen átélni azt, amit magunktól nem tudunk. Csak kíséret ez a zene a halál és a gyász nagy, fekete pompájához.

A lemez előadói mindenesetre valahogy így értik Bibert. Szinte táncos léptekkel haladnak előre, miközben azt éneklik, hogy "Ama nap, a harag napja". A Paul McCreesh vezette Gabrieli Consort következetesen, szépen és tisztán képviseli mindazt, amit el akar mondani. És tényleg nem az a kérdés, hogy amit mondanak, az művészi szempontból vajon igaz-e, valóban ezek-e Biber zenei gondolatai a halálról, hanem hogy mi mit tudunk kezdeni ezzel a több mint háromszáz éves üzenettel. Attól félek, hogy nem sokat. Meghallgatjuk, elfelejtjük. Bocsánat, Biber úr.

(Biber: Requiem - Deutsche Grammophon, 2004)

Fáy Miklós

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu